Kiválasztás elvei
Ikerprímek: minden két egymással szomszédos prímszám között legalább 2 a különbség*, ezért elég ellenőrizni minden prímszámra, hogy a soron következő prímszám pontosan 2-vel nagyobb-e nála vagy sem.

*Ez alól kivétel a 2 és a 3, amelyek különbsége csak 1, azonban a 2+2 = 4-et nem kell ellenőrizni, hogy a listán van-e, ugyanis egyértelműen nem prímszám.

Additív prímek: a KÖZÉP függvénnyel kiszedjük a prímszámok számjegyeit, majd ezek számmá alakított értékeiket összeadjuk a SZUM-mal. Ezután egy HOL.VAN-nal megkeressük az összeget a prímek listáján, ha nem található, akkor ezt egy -1 értékkel jelezzük. Így csak pozitív az érték, ha az összeg is prímszám, ezáltal az eredeti prímszám additív.

Balról csonkolható prímek: a JOBB függvénnyel kiszedjük a különböző alsorozatait a számjegyeknek, majd ezeket mind HOL.VAN-nal megkeressük a prímek listáján. A HOL.VAN értékeket beletesszük egy SZUM függvénybe, ez lehetne szorzat is, vagy bármi más, a lényeg csak annyi, hogy megnézzük, hogy hibát kapunk-e. Amennyiben hibát kapunk, valamelyik alsorozat biztosan nincs a prímek listáján, így az eredeti prímszám nem balról csonkolható. Külön ellenőrizzük, hogy van-e 0 számjegy az eredeti számban, ekkor az összes alsorozatot kinullázzuk, ezáltal hibát okozva, mivel szintén nem balról csonkolható prímszám.

Jobbról csonkolható prímek: ugyanaz az elv, mint a balról csonkolható prímszámok esetében, annyi különbséggel, hogy a BAL függvényt használjuk a JOBB helyett, valamint nem ellenőrizzük a 0-s számjegy meglétét.