Szerk
G. 921. Gyerekek egy \(\displaystyle 10^\circ\)-os hajlásszögű hegyoldalon szánkóznak. A hegy alján a lejtő vízszintes felületben folytatódik. A jeges hóréteg mindenütt egyforma, így a súrlódási együttható értéke a lejtőn és a vízszintes felületen megegyezik. A szánkó kezdősebesség nélkül indul el a lejtő tetejéről, majd a lejtő aljára érve tovább csúszik a vízszintes szakaszon, ahol végül megáll. A szánkó harmad annyi idő alatt csúszott le a lejtőn, mint amennyi ideig mozgott a vízszintes szakaszon.
a) Hányszor hosszabb utat tett meg a szánkó a vízszintes szakaszon, mint a lejtőn?
b) Határozzuk meg a csúszási súrlódási együttható értékét!
c) A lecsúszás után az egyik gyerek visszahúzza a kiindulási pontra a szánkót. Hányszor több munkát végez a lejtőn, mint a vízszintes részen történő húzás közben? (A gyerek mindig a talajjal párhuzamos erőt fejt ki, és egyenletesen mozog.)
(4 pont)
Tarján Imre fizikaverseny, Szolnok
Megoldás. a) A szánkó az 1. ábrán látható módon a lejtőn álló helyzetből \(\displaystyle v_{\mathrm{max}}\) sebességre gyorsul, a vízszintes szakaszon pedig \(\displaystyle v_{\mathrm{max}}\) sebességről megállásig lassul, így az átlagsebessége mindkét esetben \(\displaystyle \overline{v}=\frac{v_{\mathrm{max}}}{2}\).
1. ábra
A megtett utak aránya így megegyezik az idők arányával:
\(\displaystyle \frac{s_2}{s_1}=\frac{\overline{v}t_2}{\overline{v}t_1}=\frac{t_2}{t_1}=3. \)
A szánkó tehát a vízszintes szakaszon háromszor akkora utat tesz meg, mint a lejtőn.
b)
2. ábra
A lejtőn a testre a nehézségi erő, a lejtő nyomóereje és a súrlódási erő hat (2. ábra). A mozgást leíró egyenletek:
Ez alapján a szánkó gyorsulása a lejtőn:
\(\displaystyle a_1=(\sin\alpha-\mu\cos\alpha)g. \)
A vízszintes szakaszon a szánkót \(\displaystyle \mu mg\) nagyságú erő fékezi, így
\(\displaystyle a_2=-\mu g. \)
Mivel
\(\displaystyle |a|=\frac{|\Delta v|}{t}, \)
és a sebességváltozás abszolút értéke a gyorsulás és fékezés során megegyezik,
\(\displaystyle \frac{a_1}{|a_2|}=\frac{t_2}{t_1}=3. \)
Ez alapján a csúszási súrlódási együttható:
c)
3. ábra
A vízszintes szakaszon a szánkó húzásához a súrlódási erőt kell legyőzni, így
\(\displaystyle F_2=\mu mg,\qquad W_2=F_2s_2=\mu mgs_2. \)
A lejtőn a súrlódási erőt és a nehézségi erő lejtőirányú komponensét kell legyőzni (3. ábra):
\(\displaystyle F_1=(\sin\alpha+\mu\cos\alpha)mg,\qquad W_1=F_1s_1=(\sin\alpha+\mu\cos\alpha)mgs_1. \)
A két munka hányadosa (felhasználva, hogy \(\displaystyle s_2=3s_1\)):
\(\displaystyle \frac{W_1}{W_2}=\frac{\sin\alpha+\mu\cos\alpha}{\mu}\,\frac{s_1}{s_2}=\frac{\sin\alpha+\mu\cos\alpha}{3\mu}\approx 1{,}66. \)
A gyerek a lejtőn kb. 1,66-szor több munkát végez, mint a vízszintes szakaszon.
Szabó Ábel (Zalaegerszegi Zrínyi M. Gimn., 9. évf.)
35 dolgozat érkezett. Helyes 17 megoldás. Kicsit hiányos (3 pont) 13, hiányos (1–2 pont) 5 dolgozat.
A KöMaL kiadásának, a versenyek teljes lebonyolításának, díjazásának és a díjkiosztóval egybekötött Ifjúsági Ankétok szervezésének költségeit 2007 óta a MATFUND Középiskolai Matematikai és Fizikai Alapítvány fizeti.
Kérjük, személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásával álljon a több, mint 125 éve alapított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok mellé!
G. 926. Két egyforma rúdmágnes mindegyike 0,5 N súlyú. Ha az egymással érintkező mágneseket vízszintes, súrlódásmentes asztalra tesszük, akkor 1,5 N nagyságú, vízszintes erővel tudjuk azokat szétválasztani (1. ábra).
A mágneseket a 2. ábrán látható módon felfüggesztjük.
a) Mekkora a feszítőerő a fonálban, és mekkora a felületi nyomóerő a mágnesek között?
b) Oldjuk meg a feladatot úgy is, hogy az egyik mágnes 0,5 N, a másik pedig 1 N súlyú, és a közöttük kialakuló vonzóerő változatlanul 1,5 N!
P. 5729. Két azonos \(\displaystyle m\) tömegű, \(\displaystyle +q\) és \(\displaystyle -q\) töltésű pontszerű test kezdetben egymástól \(\displaystyle d\) távolságra, nyugalomban van. Ha a testeket egyszerre elengedjük, akkor egy idő után összeütköznek. Ha a kísérletet megfelelő erősségű, a testeket összekötő szakaszra merőleges irányú, homogén mágneses mező jelenlétében ismételjük meg, akkor a testek nem ütköznek össze.
A 2025. évi Eötvös-versenyen kitűzött feladat megoldása szerint az ütközés elkerüléséhez szükséges mágneses indukció minimális értéke: \(\displaystyle B_{\mathrm{min}}={4\sqrt{km/d^3}}\).
a) Numerikus módszerekkel határozzuk meg és ábrázoljuk a töltések pályáját \(\displaystyle {B=\tfrac{4}{5}B_{\mathrm{min}}}\), \(\displaystyle B\approx B_{\mathrm{min}}\) és \(\displaystyle B=\tfrac{5}{4}B_{\mathrm{min}}\) mágneses indukció esetén!
b) \(\displaystyle B<B_{\mathrm{min}}\) esetén határozzuk meg és ábrázoljuk \(\displaystyle B/B_{\mathrm{min}}\) függvényében a töltések összeütközéséig eltelő időt!
c) \(\displaystyle B>B_{\mathrm{min}}\) esetén a töltések periodikusan újra és újra \(\displaystyle d\) távolságra távolodnak egymástól. Határozzuk meg és ábrázoljuk \(\displaystyle B/B_{\mathrm{min}}\) függvényében ezt a periódusidőt!
A numerikus megoldáshoz segítség: Csóka Péter, Seprődi Barnabás: Fizika problémák megoldása numerikus módszerrel lapunk 2024. novemberi számában.
Közli: Vankó Péter, Budapest