Fórum: A matematikaoktatás helyzete

Igen, ebben teljes mértékben igazad van.

Utóirat: igen, bízhatsz benne, hogy ha motivált tehetséges hallgató vagy, és mozgolódsz az egyetemen, akkor fel fognak az oktatók rád figyelni, és ezek a hallgatók mindig megkapják a minőségi oktatást nálunk is.

Nézd Hoborg. Nekünk, akiknek a mérnököket matematikára oktatjuk, ez kellemetlen, mert a sok hallgató között kevés a motivált, és az a fele, aki előbb-utóbb kibukik, többször próbálja végigülni a gyakorlatokat és a vizsgákat. A nem motivált diákoknak, akik fölöslegesen járnak évekig az egyetemre, és nem jönnek rá, hogy abba kéne hagyniuk, szintén rossz megoldás, csakhogy őket nem tudom sajnálni. Viszont hosszú távon a társadalomnak szerintem az a jó, ha sok diákot veszünk föl a mérnök szakra, majd több mint a fele kiesik magától, mert a központi felvételit, amibe az egyetemnek nincs elég beleszólősa, egyszerűen nem lehet úgy megcsinálni, hogy jól kiválogassa azokat a diákokat, akik majd elvégzik a szakot.

Nézd csak meg, mennyivel rosszabb a helyzet az általános orvos szakokon, ahova nagyon nehéz bejutni, a fölvett diákok egyharmadából soha nem lesz jó orvos, viszont ezek a diákok is mind beseggelik a vizsgák anyagát, és egyszerűen nem lehet őket kirakni a szakról, majdnem mind elvégzi az orvos szakot.

Szóval hiába bosszankodok, amikor a diákokat kell oktatni, igazából inkább maradjon úgy a mérnök szak, ahogy most van, mert jobban járunk vele.

Itt van az eredeti cikk.

Ez ellen nem igen lehet tenni. Főleg, hogy fentről erőltetik a műszaki és természettudományos létszám növelését. Ha egyszer nincs annyi értelmes gyerek, akkor ez történik. Eléggé baltás megoldás. :D

De eddig is hasonló volt a helyzet villamosmérnök szakon is, nem? Majd nem a fele bukik ki, hanem a 2/3-a.

A tegnapi felvételi ponthatárokat nézegetve nem tudom, hogy másokat is megdöbbentett-e, de számomra nagyon szomorú volt látni, hogy a természettudományos és a műszaki pályákra mennyire alacsony pontokkal (gyakorlatilag az érettségi elégségesre abszolválásával) be lehetett jutni elég sok helyen. Ugyan ez nem közvetlenül a matematikaoktatással függ össze, de elgondolkodtató. Pláne megdöbbentem, amikor a hírportálokon olvasgattam a témában. Következik egy idézet az egyikről: "Felszabadultan nevetgélt a fűben és hallgatta Odett koncertjét két fiú a margitszigeti Pont Ott Partin kedden a ponthatárhúzás előtt néhány órával. A fiúk azt mondták, hogy az ismerősök és a buli kedvéért jöttek a rendezvényre, a pontjaik miatt kevésbé izgulnak. Ugyanis mindketten villamosmérnöki helyekre adták be a jelentkezésüket, és nemcsak a Műszaki Egyetemre jelentkeztek, hanem vidéki intézményekbe is, "ahol a minimális pontszámmal is be lehet jutni ösztöndíjas helyekre" - mondta az egyik. Barátja hozzátette: "nekünk most jó, mert már minden hülyét felvesznek villamosmérnöknek"." Ugyan valószínű, hogy matematikusnak nem fogja mindenki beadni a jelentkezési lapját "valahova vegyenek fel" alapon, de műszaki pályára ezek szerint igen, ami nézetem szerint csaknem ugyanolyan káros, mintha ezek az emberek mondjuk tanárnak mentek volna. Valószínű, hogy ezeket a srácokat egy év múlva elküldik az egyetemről, mert nem tudják teljesíteni a követelményeket (ne legyen igazam!). De nem tudom, hogy ez miért jó, kinek jó, vagy hogy mit lehetne tenni ellene. Persze ezek elég meddő gondolatok, de tényleg, ez elkeserítő valamilyen szinten.

Ahogy észrevettem inkább a Bolyait szokták preferálni a versenyzők. Érdemes mindkettőbe jelentkezni, mert ha az egyikbe nem vesznek fel, attól még lehet, hogy a másikba igen (jellemzően inkább az Eötvösbe szoktak bekerülni Bolyaiba fel nem vett diákok, mint fordítva). Persze én elfogult vagyok, hisz a Bolyaiban lakom. :)

A Bolyais matematikusok listája

Nem pont a matematika oktatás helyzetével kapcsolatos, de talán ide illik legjobban a kérdés: matematika szakos hallgatóknak melyik szakkollégium lenne az ideálisabb? (Bolyai vagy Eötvös között gondolkodom)Nekem úgy tűnt, hogy a tavalyi olimpikonok például a Bolyait választották. Előre is köszönöm a tanácsot!

Egyébként a mozaikos tankönyvekhez: ténylegesen sosem tanultam belőlük, de 2 évig meg kellett őket venni és én személy szerint ki nem állhattam őket. Egyedül a fejezetek elején lévő idézetek miatt lapoztam egyszer végig; a színes ábrákat én sem tudtam hova tenni.

Azokat kérdezem, akik mozaik matematika könyvekből tanultak! Jó az, hogy ezek a "találjunk megfelelő szót a jellemzésükre" rajzok vannak a könyvben? Előre is kösz a válaszokat!

Gondolataim...

"A kapitalizmusnak nincs szüksége olyan emberek tömegére, akik képesek rácsodálkozni és elgondolkodni természeti és (legfőképpen) társadalmi jelenségeken!" - Ezzel nagyon egyetértek. (Feltűnően butul a világ!)

"hogy a saját tanítóik megérdemelnék, ha ilyen politikusokat alkottak" - a politikusokat nem lehet "alkotni", (ahogy fizikusokat sem), ők ilyennek születtek.

"mert a politikai áru is olyan, mint a bolti áru" - mindent el lehet érni, mindent meg lehet venni, mindent meg lehet csinálni, ha van pénzed. (Csak jó erkölcsöt nem, arra születni kell.)

Kik írják a matematika tankönyveket? (Meggyőződésem, hogy nem gyakorló tanárok!) Engem fölháborít a könyvek túlzottan tarka, "vibráló", nem lényegkiemelő, nem kellően didaktikus stílusa !!!

"Mi" még egyszínű, jól megszerkesztett, érthető könyvekből tanultunk, és az agyunk rá volt kényszerítve, hogy gondolkozzunk, elképzeljünk, emlékezzünk...

OLÁH GYÖRGY, Beke Manó-díjas tanár, s többek között a Nemzetközi Magyar Matematika Verseny atyja június 30.-án eltávozott az élők sorából. Nyugodjék békében kedves Gyuri bá!

Bocsánat, nem akartam ezzel általánosítani, arra szerettem volna egy példát adni, hogy az egyetemen is jelentkezik a probléma, méghozzá kumulatívan.

Egyszerűen borzasztó, hogy mindenbe beleszól a politika. Amikor az utóbbi években sorozatosan ránk erőltették a butábbnál butább és károsabbnál károsabb rendelkezéseket mit tehettünk? Tiltakoztunk. Most sem tehetünk mást. Egy politikus sem fogja megtartani helyettünk az óráinkat. Húúú, nem is folytatom. Mindenki el tudja képzelni mit írnék a politikáról ha folytatnám. Csak azt nem értem, hogy a politikusok nem jártak iskolába? Vagy netán így állnak bosszút egykori tanítóikon? Még azt meg is értem, hogy a saját tanítóik megérdemelnék, ha ilyen politikusokat alkottak. Na de mindenkit, az egész országot büntetni? Ennyire eszetlenek nem lehetnének..

Teljesen igazad van, úgy néz ki, hogy valami keverék-kutyulék természettudományos képzést hoznak össze. (legalábbis a diákok többségének) Komplex tárgyak esetén viszonylagosan lecsökken az óraszám, a kötelező óraszámot emelik, így majd nem lesz gond a tanárok létszámával. Egyébként már most is több tanár végzi a fizika és kémia szakokat így vagy úgy(mert a nyakába varrták pl. harmadik szakként), ehhez járul még a drasztikus gyermekszületés csökkenés és máris "semmi gond" a természettudományos tanárhiánnyal... Jön majd az erkölcstan a fizika és kémia helyett, tovább terjed a természetismeret tantárgy, és máris "megoldódik minden"! A kapitalizmusnak nincs szüksége olyan emberek tömegére, akik képesek rácsodálkozni és elgondolkodni természeti és (legfőképpen) társadalmi jelenségeken! A polgári demokráciák hármas jelszava: fogyassz, fogyassz, és fogyassz! Ahhoz, hogy ezt megtehesd jó fizető munkahelyednek kell lenni, ehhez viszont úgynevezett versenyképes tudással kell rendelkezned, amit persze az élethosszig tartó tanulással (ez persze nem ingyenes képzéseket jelent) tudsz megszerezni! Így állandó anyagi gondokkal küzd az emberek többsége, behúzva fülét farkát tartja meg magának a véleményét, mert félti a munkahelyét… Nesze neked szabadság, meg demokrácia… négyévenkénti színpadi előadás a szabad választásról, mert a politikai áru is olyan, mint a bolti áru: látszólagos különbségek mögött ugyanaz a tartalom (vagy inkább tartalmatlanság) Karl Marx közel 150 éve a kapitalizmus teljes anatómiáját adta A TŐKE című zseniális művében. Lenyűgöző az az aprólékos sebészi pontosságú logika, amivel feltárta a gazdaság termelési folyamatát és az ezzel együtt járó társadalmi jelenségeket. Azt mondják, hogy az elmélet legszebb bizonyítéka a kísérleti igazolás. A rendszerváltás elmúlt 22 éve gyönyörűen bizonyítja Marx elméletét, amit 150 évvel ezelőtti állapotok kutatása alapján alkotott. Aki veszi a fáradtságot és beleolvas ebbe a hatalmas műbe, valami olyasfajta érzést élhet át, mint az az ember, aki 400 évvel ezelőtt ismerte meg a heliocentrikus elméletet: hirtelen kitisztult a kép, nem kellettek többé a bonyolult epiciklusok. Kopernikusz a természeti világképet forradalmasította, Marx pedig a társadalmit. Elég csak belegondolni: hány évszázadnak kellett leperegni, míg elfogadták az emberek (mert saját bőrükön tapasztalták, mikor körbehajózták a Földet!!!) , hogy nem a Föld a „világ” közepe. Vajon hány évezrednek kell lefolyni ahhoz, hogy megértsük: sokkal szebb életet élhetnénk a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló termelés segítségével. A többség csak akkor fogja ezt magáévá tenni, mikor már a külső körülmények erre rákényszerítik, azaz akkor, mikor már máshogyan nem lesz lehetséges élni. Addig is a társadalmat forgatják a magántulajdon körül… Végezetül, ha valakit komolyan érdekel, hogy oktatásunk (és társadalmi létünk) hogyan jutott idáig annak a következő könyveket ajánlom (A TŐKE mellett): FUTÓSZALAG ÉS KULTÚRA (ezt szerzői kollektíva írta), a másik mű: Herbert I. Schiller(a kommunikáció professzora volt Kaliforniában) – TUDATIPAR MADE IN USA. Mindkét könyvet közel 40 éve írták, túlzás nélkül állíthatom, hogy a rendszerváltás óta minden soruk aktuálissá vált Magyarországon is… sajnos. Művészeti alkotások közül pedig a legcsodálatosabb érzelmi hatású és logikájú: József Attila – Munkások, valamint – A tőkések hasznáról című versei, és Chaplin – Modern idők című filmje. Ezeket kellene irodalom órákon, média órákon bemutatni középiskolásoknak, egyetemistáknak. Még egy nagyon tanulságos dolog! Hasonlítsatok össze egy Horthy korabeli tantervet (30-as évek) , egy, a Kádári szocializmusban érvényben lévő tantervet, és egy jelenlegi tantervet! (Én megtettem!!!) Jó elmélkedést és kitartó kutatómunkát kívánok Mindenkinek!

Kedves Hoborg!

Reális a veszély, amit írsz. Nem lesz elég fizika, biológia, kémia tanár. A politikusok ezt úgy szeretnék megoldani, hogy összevonják a természettudományos tárgyakat, egy tantárgy keretében gondolják az oktatásukat. Azok az általános iskolák, ahol bevezették, máris kedvezményeket kaptak... Aztán jönnek majd a középiskolák. A diákok örülnek, a szülők is örülnek, a tanárok meg le vannak ejtve. A diplomád majd nem is lesz jó ehhez a képzéshez. Légy szíves végezzél el egy komplex természettudományos tanár MSC-t. Akkor majd taníthatod az összevont tárgyat. Mindenből egy keveset, de az összefüggéseiket, azt nagyon meg tudod majd tanítani. Légyeges, hogy KOMPLEX legyen, legyenek benne PROJECT-ek és KOMPETENCIA ALAPÚ legyen. Hát ezt semmiképpen sem szabadna megengednie a hozzáértő pedagógus társadalomnak! A lentebb mellékelt laboratórium központok megvalósítása is ebbe az irányba mutat.

Én, mint remélhetőleg jövendőbeli BME-s, igenis komolyan veszem a matematikát, és komolyan venném a fizikát is, ha lenne mit. De a fizika oktatás az én iskolámban nulla. Szakközepes vagyok, tavaly 11-en jártak fizikára, idén senki. Én mikor kérdeztem a tanárokat, osztályfőnököt, hogy kéne egy kis fizika azért BME-re azt mondták, megoldják. Azóta egy órát nem foglalkoztak velem, különtanárra sajnos nincs pénzünk. OKTV prog 44. hely, matek OKTV II. forduló (amit sikerült lekésnem...), SZÉTV informatikai alapismeretek 12. hely. Szerintem vannak ezzel még így páran, hogy komolyan vennék, a fizikát, de nincs mit. Ezért lesz szükségem bevezetés a fizikába előadásra.

Kedves Gézoo!

Kösz a biztatást! Én is biztatgatom magam, (minthogy jobb álláslehetőség nincs a környéken) keresem a javítás lehetőségeit. Próbálkozom a csoportos foglalkoztatással is (kooperatív tanulás), kísérletezésnél jó, ha van elég eszköz, hogy minden csoportnak jusson. Sajnos eléggé lepusztult a szertárunk. Kellene mondjuk 2 millió Ft, amivel helyre lehetne billenteni. Ilyen pályázat, amivel ez megoldható lenne nincs. Helyette van a GRANDIÓZUS Öveges program természettudományos laboratóriumok kialakítására. Olvassatok bele!

35-40 természettudományos labort szeretnének létrehozni az országban kb. 12 miliárd Ft-ból. Minden laborban foglalkoztatni kell egy laborvezetőt, 2 szaktanárt (10 év gyakorlat, igazolt labor jártasság), egy laboránst. A létesülő központ a szaktanárokat továbbképezi, hogy újabb szaktanárokat tudjanak kiképezni, és még 2 tanárt az iskolából felkészít. A labort működtető iskolának legalább 10 másik iskolával kell szerződnie, akik majd a labort használni fogják. Ezekből az iskolákból majd szépen odautaznak a csoportok és elcsesznek egy egész napot, hogy eltöltsenek egy órát a laborban. Briliáns ötlet ez! Nem toldozgatjuk-foltozgatjuk a régi szertárakat, hogy a fizika tanárok esetleg a normál fizika órán bemutathassák amit kellene. A 21. század kihívásainak megfelelő új központi laboratóriumokat hozunk létre...

Nagyon elszomorító a helyzet, amit írtok (elnézést a tegező hangnemért, nem akarok illetlen lenni, de úgy vettem észre, hogy a fórumon ez a közvetlenség megszokott). Bennem még egy kérdés szokott felmerülni, ez pedig a tanárok létszámára és életkorára vonatkozik. Valószínűleg sokan mások is elgondolkodtak már ezen, de ha megnézzük, akkor a tanárok nagy része ma a 40-es évei vége felé, 50-es évei elején jár (legalábbis azoknál, akik engem tanítottak annak idején, ez volt a helyzet), vagyis 15-20 éven belül tömeges nyugdíjba vonulás várható. Ma még sok a tanár, az egyetemről kikerülő néhány embernek nincs hely az iskolákban, meg persze nem is túl sokan mennek tanárnak. De mi lesz 20-25 év múlva, amikor majd az én gyerekeim fognak iskolába járni, ki fogja őket tanítani? Persze attól nem félek, hogy matekból meg fizikából ne kapnák meg a szükséges pluszt, mert nagyon szeretem mindkét tárgyat, így sokat tudnék segíteni nekik benne. Könyvet is tudok majd a kezükbe adni, a természetben barangolni ingyen van, ismeretterjesztő filmekből is készítenek szerencsére sok jót. De tömegesen ez biztosan nem járható út, hogy otthon foglalkozzanak a gyerekekkel, mert sokan azért ezt nem tudják/akarják/fogják megtenni. Azt tudom, hogy vannak páran, akik lelkesedésből, a gyerekek és a természettudományok iránti szeretetből indíttatva tanárnak mennek, s az ilyen emberek nagyon nagy szolgálatot tesznek az egész társadalomnak. De túl kevesen vannak és tényleg, az érdektelenséget látva, egészen csodálatos, hogy kitartanak és nem fáradnak bele.

A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy a matematika, de a fizika iránti érdektelenség nem csak általános/középiskolai jelenség. Számomra nagyon megdöbbentő volt, hogy a Műegyetemen az egyik legkevésbé kedvelt/komolyan vett tárgy a fizika. Bevezető fizika kurzusokat kell tartani, mert korábban a felvett informatikusok 92 százaléka megbukott fizikából. Villamosmérnököknél is jóval 50 százalék fölött volt a bukási arány. És nem kötelező már kvantummechanikát tanulni, csökkentették az elektrodinamikából oktatott tananyag mennyiségét, mert túl sokan megbuktak. És ez a két tárgy nagyon népszerűtlen, pedig alapvető ismereteket oktatnak bennük. És közben ha ki kell számolni egy komplex áramot, akkor arra olyan megoldások születnek, hogy a valós meg a képzetes részt egyszerűen összeadják, pedig előtte 3 féléven keresztül tanultak komplex számokat, hálózatelméletet, amiben minden második feladatban komplex számokkal kell(ene) dolgozni. Erre sokan azt szokták mondani, hogy ezekre nincs szükség a gyakorlatban. Van valakinek valami jó ötlete arra, hogy mit lehet erre válaszolni, azt leszámítva, hogy de szélesíti a látóköröd és jobban megérted így a világot?:)

A mai fiatalok élete "túl érdekes", már ami a felületes szórakozási lehetőségeket illeti. Természetesen ezek nagy része talmi, hollywoodi érdekesség -jó eseteben- vagy kifejezetten káros -rossz esetben- pl. kábítószerek. Nehéz ezekkel fölvenni a versenyt, érdekesség szempontjából. Talán azzal lehetne próbálkozni, hogy a fizikai ismeretek, kísérletek adják a "való világ" igazi alapját.

Kedves Lorantfy!

Az az igazság, hogy a korábbi írásaidat olvasva volt egy olyan érzésem, hogy te is hasonló cipőben jársz mint én. Csak elismeréssel szólhatok az erőfeszítéseidről.

Na igen, az unottság, érdektelenség, fásultság az a mai csemeték viselkedésében sokkal nagyobb szerepet kap mint akár csak 15-25 évvel ezelőtt. Ez valami népi járványos nyavalya. Egy részt a közhangulat, szülők és a környezet, más rész pedig a média és a számítógép, ill. a videojátékok. Ezekkel valóban nehéz versenyezni.

Azt szoktam csinálni, hogy év elején kis csoportokra osztom az osztályokat, olyan csapatválasztásos módszerrel. Ezekben a csoportokban van főnök, de természetesen cserélődhetnek a tagok és a főnökök is. A munka végén a jegyet a csoport kap. Ezért minden tagjának oda kell tennie a magáét a közös sikerhez.

És persze így már nem "ciki" kimenni és megfogni a gumikötél végét, hiszen egyszerre többen is ugyanazt csinálják. Nálam bevált ez a módszer.

Egészen ügyesen tudnak együttműködni egymással, és persze mindig van csiszolódás és akad vita is. Na és persze mindig akad egy-két mókamester.

Eleinte az önkontrolljukra kell odafigyelni. Mert amint ráéreznek az ízére akkor könnyen elszabadulnak a lovacskák. Viszont nagyon ügyesen, és eléggé nagy izgalommal, érdeklődéssel kísérleteznek. Arra mindig érdemes odafigyelni, hogy ők is gyerekek. Vagyis amit el lehet rontani azt el is fogják rontani. Ezért aztán mindig szükség van az "óvintézkedésekre".

Hogy meddig tudod csinálni? Nos, ha nem "járnál ide", akkor aggódhatnál, de itt is azért vagy, hogy segíts, taníts. Ez bennünk van. És amíg ez bennünk van addig menni fog az órákon is.

Na jó tudom, hogy évek alatt ismétlődő bosszúságok, felhalmozódhatnak. Szinte arctalanná teszik az "elkövetőiket", besorolva egy-egy skatulyába. Ezt a hatást én azzal kerülöm el, hogy nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy mindig mindenkit a saját dolgai alapján értékeljek. Szóval, fel a fejjel! "Az erő legyen veled!" :)

Kedves Gézoo!

Nagyon szép dolog a lelkesedésed, ha valóban ezt csinálod, akkor őszintén gratulálok! Én is ezt csinálom pontosan 30 éve. Töretlen lelkesedéssel készítek eszközöket, vásárolok saját pénzemen, beviszem nekik, megmutatom. Ők is kipróbálhatják vagy kipróbálhatnák. Szétszedek elromlott eszközöket, beviszem az alkatrészeket megmutatni, motort, magnetront, pörgettyűt, polárszűrőket számológépekből, elektromos fogkefét, kondenzátorokat, tranzisztorokat... Elmagyarázom a példákat, egyszerű köznapi példákat mutatok. Rengeteg gyakorlati példát rajzolok fel a táblára, nekik is kell(ene) gyűjteni, lerajzolni, fényképezni, videózni. Otthoni kísérleteket mondok nekik, aki megcsinálja és lefényképezve behozza 5-öst kap... Na ki jön ki megrázni a gumikötél végét. SENKI! Nagy nehezen rábeszélek valakit. Nézzétek, kilendül a vezető mágneses térben! Unott arcok! Gyere, mozgasd meg a mágnest a tekercsben! Kitér a műszer, és akkor mi van. Kitért. Többiek röhögnek (ez is valami), mert a periodikus mozgatás emlékezteti őket valamire. Nem tudsz nekik érdekeset mutatni vagy mondani. (1-2 gyerek a kivétel osztályonként) Az osztályok létszáma nő. Egyre több idő és energia megy el fegyelmezéssel. Enni akar, inni akar, aludni akar, ki akar menni pisilni (16 éves is, mert szünetben nem volt ideje szegénynek, hiszen a büfénél állt sorban, hogy vegyen egy melegszendvicset. Mire megkapta becsöngettek és ez a fránya tanárnő (mert mindenki tanárnő) nem engedi, hogy megegye órán. De most ki fog hűlni!) Nagy nehezen összehozok egy faktos csoportot. 8 tanuló 3 osztályból. 2 óra van hetenként, ami nagyon kevés. Kiharcolok egy + órát OKTV felkészítés címén. Ott maradok hetedik órában, hogy együtt megcsináljuk a kísérleteket, amiket érettségin meg kell majd egyedül csinálniuk. Bemegyek a terembe és 1 gyerek van ott. A többiek? Vannak még ketten, de elmentek ebédelni. 10 perc és jönnek. Természetesen vannak pozitív példák is, amik tartják még bennem a lelket. De nem tudom meddig?

A matematika oktatás helyzete?

Amikor anno Burger Antal tanár úrnál tanultam, már kisdiákként felismertük, hogy mennyire nagyon jó tanár. Nagyon élveztük az óráit, jók voltak a jegyeink, de nem azért mert kevésbé lett volna szigorú. Hanem azért mert szinte mindenki mindent megértett és megtanult nála.

Nem véletlen, hogy az én igazi "celebem", "sztárom", példaképem Ő és az akkori kollégái lettek.

A mai oktatás sem más mint az akkori. Vannak Burger Antalok, Kerényi Ervinnék, és sajnos vannak T.-nék is akiknek az óráira legszívesebben be sem mennének a diákjaik.

A matek oktatásra is igaz, de sajnos ma már a fizika és a kémia oktatásra is egyre jobban igaz az, hogy "sok a duma és kevés a kézzel fogható".

Amikor azon kesergünk, hogy fizika tanárnak csak egy-két hallgató jelentkezett, akkor ezzel azon kesergünk, hogy általános és középiskolák sokaságaiban nem voltak képesek a kollégák megszerettetni a tantárgyaikat a gyerekekkel.

A fiam hetedikes. Év végéhez közeledünk, de de eddig az órán egyetlen kísérletet sem végzett. Mondhatjuk, hogy nem nagy baj. De a tanárai sem végeztek kísérleteket! "Nézzük meg a könyv xy. oldalán lévő felső képet!" Ilyen "duma" órákon sem megismerni, sem megérteni, sem megtanulni nem lehet a tananyagot. Megszeretni pedig végképp nem lehet.

Na jó, a kisfiamnak szerencséje van, mert idehaza kísérletezünk. :D nagyon élvezi! Minden alkalommal olyan lelkes izgalom lobog benne, hogy gyakran eszembe jut az, hogy ezért az örömért, ezért a lelkesedésért, illetve látványáért már önmagában érdemes tanítani. De jó is lenne, ha az órán is így élvezhetné!

Anno Szilágyi tanár úr minden órájára vittünk be kísérletezéshez valamilyen kütyüt. Az egész osztály lázasan sürgött-forgott, hogy mindenki részese lehessen a csodának, a varázslatnak.

Az én óráimon el sem tudnám képzelni azt, hogy még ha nincs is eszköz, de élőben el ne játszuk a tananyagot.

"még ha nincs eszköz.." Sok kolléga arra hivatkozik, hogy nincs pénz eszközre. Bár ebben van némi igazság, de nem ezen múlik.

Aprószög, deszka, gemkapocs.. kiürült dobozok, és még ezernyi "kellék" van a környezetünkben. Még egy ciklotron működését is lehet szimulálni egy csapágygolyó + egy műanyag tányér és egy mágnes segítségével.. Csak tudás és akarat kérdése.

Amikor átkerült hozzám "Józsi" az "éppen hogy" kettes matekjával a kolléga azt mondta, hogy ne várjak többet "Józsitól", mert csak ennyire képes. Pedig Ő -- mármint az ifjú kolléga, -- "vért izzadt" már ahhoz is, hogy a kettest kisajtolja "Józsiból". "Józsi" édesapja piacozó őstermelő. Így amikor az első feladatot megoldani kezdtük, "lefordítottam" a számára. Ládák, gyümölcsök, zöldségek, fuvar, benzin és kilométer került az eredeti példa eszközei helyére. Amire végig mondtam a feladatot "Józsi" már azonnal rávágta a választ. Látszott rajta, hogy alig bírta kivárni, hogy mondhassa. De az általa mondott végeredmény tízezerrel kevesebb összeg volt, mint az általam számolt megoldás. Kérdőre vontam, erre azt felelte, hogy levonta a gépkocsi túlterhelése miatti büntetés összegét. És tényleg! Nem vettem észre, hogy a példában szereplő kisteherautó terhelhetőségét két láda almával túlléptem. Megdicsértem a szuper jó számításáért.. Nem ragozom tovább. Az osztály egyik legjobb matekosa lett "Józsi". Mert csak azon múlott, hogy megtanulta önmaga számára lefordítani a valóságtól sokszor értelmetlenül elszakadó feladat szövegeket.

Hogy miért említettem? Nos, csak azért mert amikor a mai oktatást kritizáljuk, akkor ezzel azokat a kollégákat kritizáljuk akik nem képesek az ilyen "lefordításokra is" megtanítani a diákjaikat.

Alapvető ismeret, mindent a kezébe kell adni a hallgatónak ahhoz, hogy az az ismeret az övé legyen.

Hogy ezt nem lehet megoldani? Nos, megoldható. Módszertan és akarat kérdése. Amikor minden órán, minden diák folyamatosan "dolgozik", mert szó szerint a kezébe vette a tanulandó vagy a már tanult anyagot, akkor egyszerűen beléivódik a tudás. Ha csak "szövegelést és ábrákat kap" bemagolhatja, de utálni fogja, de tudni azt nem.

Végül: A megemlített tanáraimnak ezúton is nagy tisztelettel és hálával köszönöm a munkájukat, példájukat!

Hoppá, megfeledkeztem róla hogy van itt adatlapom is, amit esedékes volna frissíteni, valójában már egyetemista vagyok, infó szakon. De mindegy, ezen a téren a képességeim sosem voltak jobbak, sokszor előfordult, hogy egyszerűen nem figyeltem oda eléggé. Szóval önmagában az, hogy valakinek gondot okoz akár egy nagyon egyszerű dolgozat megírása is, még nem borzaszt el. Persze nem vonom kétségbe hogy sok embernek valóban azért okoz gondot mert nem érti.

Ez viszont valóban elegáns (ön-)riposzt volt. :-)

Nem az érdekessége számít (az többnyire valóban nem egetverő) - hanem a fontossága.

(Látom, matekos vagy ... hát igen, a matek művészetéhez a mértékegységek hétköznapisága fel nem ér. :-) )