![]() |
A 2002 márciusi A-jelű matematika feladatok megoldása |
A közöltek csak megoldásvázlatok, esetleg csak végeredmények. A maximális pontszám eléréséhez általában ennél részletesebb megoldás szükséges. A részletes megoldásokat a beküldött dolgozatok alapján a KöMaL-ban folyamatosan közöljük.
A. 287. Egy lapra valaki rajzolt egy ellipszist, amelynek a nagytengelye kétszer olyan hosszú, mint a kistengelye. Az illető a tengelyek végpontjait is megjelölte. Adjunk meg olyan szerkesztési eljárást, amely körzőt és vonalzót, valamint az ellipszist felhasználva, bármely hegyesszöget három egyenlő részre oszt.
Megoldás. Legyen 3alpha a harmadolandó szög, és vegyünk fel egy derékszögű koordináta-rendszert, amelyben az ellipszis egyenlete x2+4y2=1.
Legyen Ai=(cos(+(i-1).120o);sin(
+(i-1).120o)) és
(i=1,2,3). Az Ai pontok az
egységkörön, a Bi pontok pedig az ellipszisen
vannak. A cél ezeknek a megszerkesztése.
Tekintsük a Bi pontokon átmenő kört. Ez az
ellipszist egy negyedik C pontban is metszi. Némi számolással
ellenőrizhető, hogy a kör középpontja és
C=(cos3α;12sin3α). A 3
ismeretében a
kör megszerkeszthető és kimetszi az ellipszisből a
Bi pontokat.
A. 288. Legyen p egy tetszőleges n-edfokú polinom, ahol nge1. Bizonyítsuk be, hogy létezik legalább n+1 olyan komplex szám, amelyre p értéke 0 vagy 1.
IMC 7, London, 2000
Megoldás. Legyenek z1, ..., zk azok a komplex számok, ahol p értéke 0 vagy 1. Jelöljük muj-vel, hogy zj hányszoros gyöke a p(z), illetve p(z)-1 polinomnak. Ekkor p'-nek a zj szám (muj-1)-szeres gyöke. Multiplicitással számolva, a z1,...,zk számok között a p(z) és a p(z)-1 polinomoknak összesen 2n gyöke van, a p' polinomnak legfeljebb n-1, tehát
mu1+...+muk=2n, (1-1)+...+(muk-1)
n-1.
Kivonva egymásból, kgen+1.
A. 289. Bizonyítsuk be, hogy ha a pozitív valós számok halmazán értelmezett valós értékű f függvény minden pozitív x, y értékre eleget tesz az
f(x+y2)+f(2xyx+y)=f(x)+f(y)
egyenletnek, akkor minden pozitív x,y számpárra
2f(√xy)=f(x)+f(y).
Schweitzer Miklós Emlékverseny, 2001
Megoldás. Legyenek a,b,c,d teszőleges pozitív valós számok. A függvényegyenletet többször alkalmazva,
f(a)+f(b)+f(c)+f(d)=
=f(a+b2)+f(2aba+b)+f(c+d2)+f(2cdc+d)=
=f(a+b2+c+d22)+f(2a+b2⋅c+d2a+b2+c+d2)+
+f(2aba+b+2cdc+d2)+f(22aba+b⋅2cdc+d2aba+b+2cdc+d)=
f(a+b+c+d4)+f((a+b)(c+d)a+b+c+d)+
+f(abc+abd+acd+bcd(a+b)(c+d))+f(4abcdabc+abd+acd+bcd).
Ha ugyanezt úgy is elvégezzük, hogy b-t és c-t felcseréljük, akkor azt kapjuk, hogy
(1) | f((a+b)(c+d)a+b+c+d)+f(abc+abd+acd+bcd(a+b)(c+d))= |
=f((a+c)(b+d)a+b+c+d)+f(abc+abd+acd+bcd(a+c)(b+d)).
Legyen a=c, b=a2/d és t=ab+ba. Mint könnyen ellenőrizhető,
(a+b)(c+d)a+b+c+d=abc+abd+acd+bcd(a+b)(c+d)=a,
(a+c)(b+d)a+b+c+d=a⋅2t2+t,
végül
abc+abd+acd+bcd(a+c)(b+d)=a⋅2+t2t.
Ezeket behelyettesítve (1)-be,
(2) | 2f(a)=f(a⋅2t2+t)+f(a⋅2+t2t) |
A t bármilyen 2-nél nem kisebb szám lehet, a 2t2+t pedig bármilyen 1-nél nem kisebb. Ezért minden xgey számpárhoz léteznek olyan a és t számok, hogy a⋅2t2+t=x, a⋅2+t2t=y és √xy=a.