[861] Róbert Gida | 2024-10-26 06:53:39 |
 Ingyen letölthető Freud könyv, 2024-es kiadás 277. oldalán:
"9.5.1 Tétel (Hoffman–Singleton-tétel) Megjegyzés: Sokáig megoldatlan volt, hogy mi a helyzet d = 57-re. Végül 2020-ban igazolták, hogy nem létezik ilyen gráf."
Hm ez nagy eredmény, lenne. Találtam is egy 2020-as bizonyítás cáfolását: https://arxiv.org/abs/2210.09577, szóval a probléma még nagyon is él.
|
|
[860] S.Ákos | 2024-10-18 16:06:29 |
 Jo regi ez a feladat is, de ime egy levezetes mindket verziora:
A gondolat eleg egyszeru: a feltetelunk baratsagtalabb mint a minimalizalando fuggvenyunk, szoval csereljuk meg a kettot es probaljunk valamifele dualis allitast belatni (szerintem eleg termeszetes otlet, az egyenlotlenseg 'szep' feluletek szintvonalainak a relaciojarol mond valamit ), majd ezt ugyesen alkalmazva probaljunk ellentmondasra jutni. Ez abszolut kozepiskolas (nincs benne derivalas sehol). A B.3989. feladat például ugyanígy belathato :)
Nezzuk a dualis allitast: a+b+c+d=4⇒a3+b3+c3+d3+abcd≥5
Ha barmelyik valtozo 0, hatvanykozepekbol adodik:
3⋅a3+b3+c3+d3+abcd3=3⋅a3+b3+c33≥3⋅(a+b+c3)3=3⋅(a+b+c+d3)3=3(43)3>5
Ha 2−2 valtozo egyenlo, legyen a=b=x es c=d=y, ekkor x+y=2, es legyen x=1+α and y=1−α:
a3+b3+c3+d3+abcd=2x3+2y3+x2y2=
=2(1−α)3+(α+1)2(1−α)2+2(α+1)3=α4+10α2+5≥5
Egyenloseg akkor es csak akkor ha α=0, i.e. a=b=c=d=1.
Bevezetve a 2u=a+b es 2v=a−b valtozokat, szimmetria miatt felteheto a≥b:
a3+b3+c3+d3+abcd=14(a+b)2(a+b+cd)+14(a−b)2(3(a+b)−cd)+c3+d3
Igy ha 3(a+b)≥cd, akkor p(a,b,c,d)=a3+b3+c3+d3+abcd novekszik fix a+b mellett a a−b valtozoban, kulonben csokken, igy:
p(a,b,c,d)≥min(p(a+b2,a+b2,c,d),p(a+b,0,c,d))
Alkalmazzuk ezt parszor, felhasznalva, hogy 3(a+b)≥cd ha cd=0.
p(a,b,c,d)≥min(p(a+b2,a+b2,c,d),p(a+b,0,c,d))≥
≥min(p(a+b2,a+b2,c+d2,c+d2),p(a+b2,a+b2,c+d,0),p(a+b,0,c,d))=
=min(p(a+b2,a+b2,c+d2,c+d2),3(43)3,3(43)3)≥min(5,3(43)3,3(43)3)=5
Egyenloseg a=b=c=d=1 eseten. Most tegyuk fel, hogy valameny λ>0-ra teljesul a+b+c+d=4(1+λ), de ekkor a1+λ+b1+λ+c1+λ+d1+λ=4, igy a dualis alapjan:
5=a3+b3+c3+d3+abcd>a3+b3+c3+d3(1+λ)3+abcd(1+λ)4≥5
Ellentmondas, es keszen is vagyunk.
Szerintem tanulsagos ez az ut. Lojunk most az eredeti feladatra. Ebben van benne egy "vegyuk eszre, hogy" jellegu lepes, amit vegul is ki lehet talalni, de a szorzatta alakitas munkasabb.
a3+b3+c3+d3+abcd=5⇒ab+cd≤2 ha a,b,c,d nemnegativak.
Perem tisztazasa: ha valamelyik valtozo 0, akkor az allitas a hatvanykozep-egyelotlenseggel fel sorban kijön (5≥5−b3=c3+d3≥2(cd)3/2 miatt).
Pozitiv x,y-ra [homogenizalasbol es negyzetre emelesbol jonnek majd ezek, ha bevezeti az ember a 2p=(x+y) es 2q=x−y változokat akkor igazabol meg nemi szamolasbol ki is esik ez ]:
54(x2+y2)2−x2y2=14(5x4+6x2y2+5y4)>0
0≤2(x2+y2)(x3+y3)2−(54(x2+y2)2−x2y2)2=
=(x−y)216[7(x−y)2(x+y)2(x2+y2)+2xy(7x4+18x2y2+7y4)]
Egyenloseg csak x=y eseten.
Nezzuk most a feladat dualisat: Ha ab+cd=2, akkor a3+b3+c3+d3+abcd≥5, egyeloseg csak a=b=c=d=1 eseten.
Legyen c es d fixalt, ekkor ab=v-t es u=√ab-t bevezetve:
a3+b3=v√v((u√u−1u√u)2+2)≥2v√v
Tehat ha a=b=√v-t valasztva a a3+b3+c3+d3+abcd kifejezest csokkentjuk, igy felteheto a=b=x es c=d=y. Azt kellene tehat belatnunk, hogy x>0,y>0-ra
x2+y2=2⇒2x3+2y3≥5−(x2y2)
Nyilvanvaloan:
x2y2≤(x2+y22)2=1⇒2x3+2y3−x2y2+5≥2x3+2y3−1+5=2x3+2y3+4≥4>0
0≤2(x2+y2)(x3+y3)2−(54(x2+y2)2−x2y2)2=
=4(x3+y3)2−(5−x2y2)2=(2x3+2y3+x2y2−5)(2x3+2y3−x2y2+5)
De a masodik tenyezo pozitiv, szoval az elso nemnegativ, egyeloseg csak x=y=1 esetben all, vagyis a=b=c=d=1 eseten.
Vegul ha a3+b3+c3+d3+abcd=5 es ab+cd=2(1+λ) teljesül valamely λ>0-ra, akkor a valtozokat 1√1+λ-val osztva alkalmazhatjuk a masik iranyban kapott egyenlotlenseget, mikozben a kifejezes erteke csokken.
5=a3+b3+c3+d3+abcd>(a′)3+(b′)3+(c′)3+(d′)3+a′b′c′d′=
=a3+b3+c3+d3√(1+λ)3+abcd(1+λ)2≥5
ellentmondas, egyelotlenseg belatva.
|
Előzmény: [845] sakkmath, 2020-07-26 22:20:51 |
|
|
[858] HoA | 2021-01-03 20:20:37 |
 RE: 3. eset: Ilyenkor második közös pontról nem lehet beszélni...
Mivel az első két esetben az OO1 egyenes és egy hiperbola pont ( O2 ) viszonyáról van szó, a harmadik esetben kitűzhetjük feladatul az OO1 egyenes és a három hiperbola egy-egy aszimptotája irányának vizsgálatát.
|
Előzmény: [857] hihetetlen, 2020-11-30 13:12:16 |
|
[857] hihetetlen | 2020-11-30 13:12:16 |
 1. eset:
Ha az inverzió középpontja a K kör belsejében van, akkor az inverz képe (legyen K′) egy olyan kör lesz, amelyik a belsejében tartalmazza a KA, KB és KC köröket, amelyeket érint. Jelöljük K′ sugarának a hosszát R-rel, középpontját O2-vel. Ekkor
dA(O2)=R−rA
dB(O2)=R−rB
dC(O2)=R−rC
és ezért
dB(O2)−dA(O2)=rA−rB=b−a
de mivel
dB(P)−dA(P)=b−a
jellemzi a (3) hiperbolaág társát, ezért O2 rajta van a C csúcson áthaladó hiperbolaág társán. Hasonlóan látható be, hogy rajta van a másik két hiperbolaág társán is, tehát ez lesz a három (társ) hiperbolaág közös pontja. Ebben az esetben az inverzió középpontja, ami a beírható kör középpontja az O1O2 szakaszra esik (az inverzió tulajdonsága).
2. eset:
Ha az inverzió középpontja a K körön kívül van, akkor az inverz képe (legyen K′) egy olyan kör lesz, amelyik nem tartalmazza a KA, KB és KC köröket, amelyeket érint. Jelöljük K′ sugarának a hosszát R-rel, középpontját O2-vel. Ekkor
dA(O2)=R+rA
dB(O2)=R+rB
dC(O2)=R+rC
és ezért
dA(O2)−dB(O2)=rA−rB=b−a
tehát O2 rajta van a C csúcson áthaladó (3) hiperbolaágon. Hasonlóan látható be, hogy rajta van a másik két hiperbolaágon is, tehát ez lesz a három (elsődleges) hiperbolaág másik közös pontja. Ebben az esetben az inverzió középpontja, ami a beírható kör középpontja az O1O2 szakaszon kívülre esik az O1O2 egyenesen (az inverzió tulajdonsága).
3. eset:
Ha az inverzió középpontja a K kör kerületére esik, akkor K inverz képe egy egyenes lesz, ami persze érinti a KA, KB és KC köröket. Ilyenkor második közös pontról nem lehet beszélni, mert az egyet jelentene egy második érintő körrel. Mint azt Pythagoras-tétellel könnyű igazolni, ebben az esetben áll fenn a
rC=rA∗rB(√rA+√rB)2
összefüggés. Így a legkisebb kör sugarának a viszonya a másik két sugárhoz dönti el, hogy a 3 eset közül melyik teljesül:
rC>rA∗rB(√rA+√rB)2
az 1. eset,
rC<rA∗rB(√rA+√rB)2
a 2. eset.
Csak megjegyezzük, hogy a (4) egyenlőség írható az alábbi, könnyebben megjegyezhető formában is:
1√rC=1√rA+1√rB
vagy visszavezetve a háromszög oldalaira:
1√s−c=1√s−a+1√s−b
|
Előzmény: [856] hihetetlen, 2020-11-30 13:09:55 |
|
[856] hihetetlen | 2020-11-30 13:09:55 |
 Megköszönve Sinobi hozzászólását és sakkmath értékes észrevézelét, úgy gondolom, hogy most már teljes bizonyítást tudok küldeni (méret túllépés miatt 2 darabban).
Használjuk a [851] jelöléseit:
Jelöljük a háromszög csúcsait a szokásnak megfelelően A, B és C-vel! A-val szemben legyen a legrövidebb, C-vel szemben a leghosszabb oldal. Az oldalak hossza legyen rendre a<b<c, a háromszög fél kerületét a szokásoknak megfelelően jelöljük s-sel! Jelölje A1, B1 és C1 a megfelelő csúccsal szemközti oldalon a beírható kör érintési pontját! Legyen továbbá rA az AB1 és AC1 szakaszok, rB a BA1 és BC1 szakaszok, rC pedig a CA1 és CB1 szakaszok hossza! Vezessük be még az A pont körül rA sugárral rajzolt körre a KA, a B pont körül rB sugárral rajzolt körre a KB és a C pont körül rC sugárral rajzolt körre a KC jelölést.
Definiáljunk három függvényt: dA(P) jelölje a sík tetszőleges P pontjának a távolságát A-tól, dB(P) jelölje a sík tetszőleges P pontjának a távolságát B-től és dC(P) jelölje a sík tetszőleges P pontjának a távolságát C-től.
Az A ponton átmenő hiperbolaágat azon P pontok alkotják, amelyekre
dB(P)−dC(P)=c−b
A B ponton átmenő hiperbolaágat azon P pontok alkotják, amelyekre
dA(P)−dC(P)=c−a
Végül a C ponton átmenő hiperbolaágat azon P pontok alkotják, amelyekre
dA(P)−dB(P)=b−a
Vegyük észre, hogy ha egy P pont eleget tesz (1)-nek és (2)-nek is (rajta van mindkét hiperbolaágon), akkor eleget tesz (3)-nak is, hiszen csak ki kell vonni egymásból a két egyenlet megfelelő oldalait, (2)-ből az (1)-et és megkapjuk (3)-at (azaz a pont rajta van a harmadik hiperbolaágon is).
Mivel rC=s−c és rB=s−b, ezért
dB(A1)−dC(A1)=rB−rC=(s−b)−(s−c)=c−b
és így A1 rajta van az A ponton átmenő hiperbolaágon és mivel a hiperbola fókuszait összekötő szakaszon is rajta van, ezért A1 az A ponton átmenő hiperbolaág csúcsa.
Ehhez hasonlóan B1 rajta van a B ponton átmenő hiperbolaágon és mivel a hiperbola fókuszait összekötő szakaszon is rajta van, ezért B1 a B ponton átmenő hiperbolaág csúcsa. Ugyanígy C1 rajta van a C ponton átmenő hiperbolaágon és mivel a hiperbola fókuszait összekötő szakaszon is rajta van, ezért C1 a C ponton átmenő hiperbolaág csúcsa.
Mivel az A ponttól az A1-ig tartó hiperboladarab teljes egészében az ABC△ belsejében halad és elválasztja egymástól a B és B1 pontokat, ezért a B ponttól az B1-ig tartó hiperboladarabbal metszik egymást. A metszéspont legyen O=O1. Láttuk, hogy ha egy pont rajta van két hiperbolaágon, akkor rajta van a harmadikon is, tehát O1 a három hiperbolaág közös pontja, ami mindig létezik (ha a<b<c).
Legyen xA az O1 pont távolsága a KA körtől, és legyen xB az O1 pont távolsága a KB körtől! Ekkor egyrészt, mivel O1 rajta van a C ponton áthaladó hiperbolaágon, ezért
dA(O1)−dB(O1)=b−a
másrészt, mivel dA(O1)=rA+xA és dB(O1)=rB+xB és rA−rB=b−a ezért
dA(O1)−dB(O1)=(rA+xA)−(rB+xB)=b−a+(xA−xB)
így xA−xB=0, azaz az O1 pont egyenlő távolságra van a KA és KB köröktől, hasonlóan látható be, hogy ugyanekkora távolságra van a KC körtől is, tehát O1 egy olyan K körnek a középpontja, amelyik érinti a KA, KB és KC körök mindegyikét és természetesen az ABC△ beírható körének a belsejében helyezkedik el.
Invertáljuk a köröket az ABC△ beírható körére, mint az inverzió alapkörére vonatkozóan! Mivel a KA, KB és KC körök az inverzió alapkörét merőlegesen metszik, ezért ezek önmaguk képei lesznek. Mivel pedig az inverzió az érintést megtartja, ezért 3 esetet különböztethetünk meg: (folyt. köv.)
|
Előzmény: [855] Sinobi, 2020-11-29 21:28:30 |
|
[855] Sinobi | 2020-11-29 21:28:30 |
 Legyen A,B,e, két pont, és egy egyenes rögzített a síkon. Legyen h(P):=AP2−BP2, egy R2→R függvény, amely a sík minden P pontjához hozzárendeli az A és B pontoktól vet távolságok négyzetének a különbségét. A h függvény a P:(x,y) pont függvényében kifejtve: h(P)=(x−ax)2+(y−ay)2−(x−bx)2+(y−by)2=2x(bx−ax)+2y(by−ay)+a2x+a2y−b2x−b2y, elsőfokú kifejezés x-ben és y-ban, vagyis h(P) gráfja az R3 térben egy sík. (A és B rögzítettek.) Ha ezt a h(P) függvényt csak az e egyenesen nézzük, akkor a gráfja egy lineáris függvény lesz. Azaz ha adott az e egyenesen 3 pont, D,K,L, akkor h(D)−h(K)DK=h(K)−h(L)KL. És hasonlóan, a h lineáris függvény értékeinek az arányából ki lehet számolni a D,K,L pontok távolságainak az arányát.
DB helyett általában DA-nak kéne állnia.
|
Előzmény: [854] hihetetlen, 2020-11-29 18:29:07 |
|
|
|
[852] Sinobi | 2020-11-27 20:15:14 |
 Diszkusszió nélkül, a [850]-es speciális esetre a megoldásom.
lemma: Ha adott a síkon két, A,B pont, és egy e egyenes, akkor ha az E pont végigfut az e egyenesen, akkor az AE2−BE2 érték lineárisan változik. Valóban, ez az érték az egész síkon lineáris (E függvényében a térben egy sík), és ez megszorítva az e egyenesre lineáris marad.
Innentől azt fogom igazolni, hogy a háromszög csúcsaiba rakott, beírt körre merőleges CA,CB,CC körök páronkénti hatványvonalai ugyanott metszik az LK egyenest.
Legyen DA az a pont, ahol a CB,CC körök hatványvonala metszi az LK egyenest, s.í.t, ciklikusan. A lemma miatt elég megmutatnom, hogy a
LDAKDA=(BL2−CL2)−(BD2B−CD2B)(BK2−CK2)−(BD2B−CD2B)
érték fix, nem változik az A,B,C ciklikus permutációjakor, azaz (DA,K,L)=(DB,K,L)=(DC,K,L). (Szerintem ebből nem csak a szakaszok nagysága adódik, hanem hogy ugyanolyan irányba esik DA,DB,DC.)
Legyenek a körök sugarai rA,rB,rC. Mivel L a hiperbolák metszéspontja, így az AL,BL,CL távolságok ezeknek egy l-el való eltoltja (páronkénti különbségeik megegyeznek), AL,BL,CL=l+rA,l+rB,l+rC, és K-ra ugyanez: AK,BK,CK=k+rA,k+rB,l+kC.
Mivel DA rajta van a B, C középpontú, érintkező körök hatványvonalán így (BD2B−CD2B)=r2B−r2C, ciklikusan.
Ezt beírva a fenti képletbe,
(BL2−CL2)−(BD2B−CD2B)(BK2−CK2)−(BD2B−CD2B)=(rB−rC)(2l+rB+rC)−(rB−rC)(rB+rC)(rB−rC)(2k+rB+rC)−(rB−rC)(rB+rC)=lk
adódik, ami valóban független az indextől. (És ezzel azt is kiszámoltuk, hogy hol van a D pont az LK egyenesen.)
|
|
[851] hihetetlen | 2020-11-26 11:55:15 |
 Ismét megköszönöm sakkmath fontos észrevételét, aminek alapján a feladatot az alábbiak szerint pontosítom:
Legyen adott egy háromszög, amelynek oldalai különböző hosszúságúak! Minden csúcshoz rendeljük hozzá azt a fél hiperbolát (hiperbola ágat), amelyik átmegy a csúcson és fókuszpontjai a másik két csúccsal egyeznek meg! Bizonyítsuk be, hogy a három hiperbolaágnak van egy közös pontja!
Következzék a feladat további részének pontosítása:
Jelöljük a háromszög csúcsait a szokásnak megfelelően A, B és C-vel! A-val szemben legyen a legrövidebb, C-vel szemben a leghosszabb oldal. Jelölje A1, B1 és C1 a megfelelő csúccsal szemközti oldalon a beírható kör érintési pontját! Legyen továbbá rA az AB1 és AC1 szakaszok, rB a BA1 és BC1 szakaszok, rC pedig a CA1 és CB1 szakaszok hossza!
Ha
rC<rA∗rB(√rA+√rB)2
akkor bizonyítsuk be, hogy ezeknek a hiperbola ágaknak van még egy - az előzőtől különböző - közös pontjuk! Bizonyítsuk be továbbá, hogy a háromszög beírható körének középpontja a két közös pontot összekötő egyenesre esik, de nem lesz a szakasz pontja!
Ha
rC>rA∗rB(√rA+√rB)2
akkor tekintsük a hiperbolák másik ágát és bizonyítsuk be, hogy ezeknek is van egy közös pontjuk! Bizonyítsuk be továbbá, hogy a háromszög beírható körének középpontja a két közös pontot összekötő szakaszra esik!
Végül, ha
rC=rA∗rB(√rA+√rB)2
akkor bizonyítsuk be, hogy nem létezik újabb közös pont.
A jelölések egyértelműsítése miatt közlöm az alábbi ábrát:
|
 |
Előzmény: [850] sakkmath, 2020-11-24 22:12:08 |
|
[850] sakkmath | 2020-11-24 22:12:08 |
 A szerkesztéshez a GeoGebra Classic 6 freeware programot használtam, melyet innen töltöttem le: www.geogebra.org/download?lang=hu.
Legyenek a háromszög szögei 45°,117°,18°. A D-középpontú beírt kör az AB,BC,CA oldalakat rendre az E,F,G pontokban érinti. Az A,B,C csúcsokon áthaladó f,g,e hiperbolákat rendre kék, zöld és (pirosas) püspöklila színek jelölik. A háromszögcsúcsokon áthaladó hiperbolaágak a K és L pontokban metszik egymást úgy, hogy a rajtuk átfektetett sárga színű egyenes – az ábra tanúsága szerint – áthalad a D ponton, miközben D nem pontja a KL szakasznak. Ha a program “kicsinyítés”- gombjának többszöri lenyomásával fokozatosan távolodunk a “rajzlaptól”, egyre erősebb a meggyőződésünk, hogy a csúcsokon át nem haladó hiperbolaágaknak nincs közös pontja. (Az ábráról egyébként újabb sejtések is leolvashatók.)
|
 |
Előzmény: [849] hihetetlen, 2020-11-22 10:58:22 |
|
[849] hihetetlen | 2020-11-22 10:58:22 |
 Köszönöm a helyesbítést, utána járok. Esetleg tudnál példákat küldeni az általad talált esetekre? Egyelőre nem tudom, hogy mi kerülte el a figyelmemet. Érdekelne a dinamikus szerkesztő programod is. Hozzáférhető?
|
Előzmény: [848] sakkmath, 2020-11-02 18:48:32 |
|
[848] sakkmath | 2020-11-02 18:48:32 |
 Egyelőre csak dinamikus szerkesztőprogrammal vizsgálgattam a feladat különböző eseteit. Feltételezve, hogy e program nem csal, pusztán a látottakra támaszkodva, két állításodat is problematikusnak tartom.
Az egyik mondatod:
"Most tekintsük a hiperbolák másik ágát és bizonyítsuk be, hogy ezeknek is van egy közös pontjuk!"
Ez az állítás bizonyos háromszögekre igaz, ám találtam olyan háromszögeket is, ahol a másik hiperbolaágak nem konkurensek! Ilyenkor is létezett második közös pont, de ez az első ágak újabb közös pontjaként jött létre.
Feladatkitűzésed záró mondata:
"Bizonyítsuk be, hogy a háromszög beírható körének középpontja a két közös pontot összekötő szakaszra esik!"
Itt ezt a befejezést tartom jónak: (...) a két közös pontot összekötő egyenesre esik.
Indoklás az utóbbihoz: a szerkesztőprogrammal előállíthatók olyan háromszögek is, melyeknél a beírható kör középpontja nem esik a szóban forgó szakasz belsejébe.
|
Előzmény: [847] hihetetlen, 2020-09-28 10:57:19 |
|
[847] hihetetlen | 2020-09-28 10:57:19 |
 Legyen adott egy háromszög, amelynek oldalai különböző hosszúságúak! Minden csúcshoz rendeljük hozzá azt a fél hiperbolát (hiperbola ágat), amelyik átmegy a csúcson és fókuszpontjai a másik két csúccsal egyeznek meg! Bizonyítsuk be, hogy a három hiperbolaágnak van egy közös pontja! Most tekintsük a hiperbolák másik ágát és bizonyítsuk be, hogy ezeknek is van egy közös pontjuk! Bizonyítsuk be, hogy a háromszög beírható körének középpontja a két közös pontot összekötő szakaszra esik!
|
|
|
[845] sakkmath | 2020-07-26 22:20:51 |
 (Javított és újratördelt változat.)
A [833]-as hozzászólásban megismert két feladat után következzék a Berkó Erzsébet által felfedezett, kapcsolódó, III. probléma megoldása – középiskolás módszerekkel. III. feladat: Adott a,b,c,d≥0 számokra fennáll, hogy a3+b3+c3+d3+abcd=5 (∗). Bizonyítsuk be, hogy a+b+c+d≤4. Megoldás: A (∗) egyenlet bal oldala szimmetrikus, ezért feltehetjük, hogy d≤b≤c≤a. Tegyük fel, hogy: a>3√5. Ekkor a3+b3+c3+d3+abcd>5, ami ellentmond (∗)-nak. Most tegyük fel, hogy a<1. Ekkor d3,b3,c3,a3,abcd<1 következtében a3+b3+c3+d3+abcd<5 adódna, ami szintén ellentmondás (∗)-ra nézve. Beláttuk tehát, hogy 1≤a≤3√5. A (∗) feltételből az is következik, hogy a=3√5 akkor és csakis akkor igaz, ha d=b=c=0.
Nem állhat fenn d>1 sem: ha d>1 lenne, akkor d3,b3,c3,a3,abcd>1 következne, ez pedig az a3+b3+c3+d3+abcd>5 ellentmondáshoz vezetne. Ezzel igazoltuk, hogy 0≤d≤1. Az eddigiek ismeretében vizsgáljuk meg, hol tartózkodhat az 1-es szám az a,b,c,d számok sorrendjéhez viszonyítva. Nem lehet d>1 és nem lehet a<1, ezért csak e három eset fordulhat elő:
1):0≤d≤1≤b≤c≤a 2): 0≤d≤b≤1≤c≤a 3): 0≤d≤b≤c≤1≤a. Mindhárom elrendezésben legyen T=4−(a+b+c+d). Be kell bizonyítani, hogy T≥0.
1) eset: 0≤d≤1≤b≤c≤a. Alkalmazzuk a következő helyettesítéseket:
d=1−x,b=y+1,c=v+1,a=z+1, ahol 0≤x≤1 és y,v,z≥0.
A behelyettesítések után a bizonyítandó T≥0 egyenlőtlenség megfelelője ez lesz: T1=x−(y+v+z)≥0, a (∗) feltétel pedig így alakul: 0=a3+b3+c3+d3+abcd−5⟹
0=y3+v3+z3−x3+3(x2+y2+v2+z2)+(yvz−xyvz)+(yv−xyv)+
(vz−vzx)+(yz−xyz)−(xy+xv+xz)+4(y+v+z−x)=
4(y+v+z−x)−x(y+v+z)+(1−x)[yvz+yv+vz+zy]+y3+v3+z3+
[x2−x3]+2x2+3(y2+v2+z2)=4(y+v+z−x)+x2+
[x2−x(y+v+z)]+(1−x)(yvz+yv+vz+zy)+x2(1−x)+y3+v3+z3+
3(y2+v2+z2)⇔4[x−(y+v+z)]−x[x−(y+v+z)]=
(1−x)(x2+yvz+yv+vz+zy)+x2+y3+v3+z3+3(y2+v2+z2)⇔
(4−x)[x−(y+v+z)]=(1−x)(x2+yvz+yv+vz+zy)+x2+y3+v3+
z3+3(y2+v2+z2)(∗∗).
Mivel x,y,v,z≥0 és 4−x>1−x=d≥0, következik, hogy az utóbbi, (∗∗) egyenlet jobb oldalán nemnegatív kifejezés áll. Ez azt jelenti, hogy a bal oldalán is nemnegatív kifejezésnek kell állnia. Mindent összevetve adódik, hogy T1=x−(y+v+z)≥0, amit bizonyítani kellett.
2) eset: 0≤d≤b≤1≤c≤a. Alkalmazzuk a következő helyettesítéseket:
d=1−x,b=1−y,c=v+1,a=z+1, ahol 0≤x,y≤1 és v,z≥0.
A behelyettesítések után a bizonyítandó T≥0
egyenlőtlenség megfelelője ez lesz: T2=x+y−(v+z)≥0, a (∗) feltétel pedig így alakul: 0=a3+b3+c3+d3+abcd−5⟹
0=v3+z3−(x3+y3)+3(x2+y2+v2+z2)−[v(x+y)+z(x+y)]+
[2vz−vz(x+y)]−vz+4[v+z−(x+y)]+[xy(v+1)+xyz(v+1)]=
−(x+y)(v+z)+vz[2−(x+y)]+2[(x−y)2+xy]+[2xy+x2+y2]+
4[v+z−(x+y)]+v3+z3−(x3+y3)−vz+3[(v−z)2+2vz]+
xy(v+1)(z+1)⇔4[x+y−(v+z)]=[(x+y)2−(x+y)(v+z)]−
(x+y)[(x−y)2+xy]+2[(x−y)2+xy]+vz[2−(x+y)]+xy(v+1)(z+1)
+v3+z3+3(v−z)2+5vz⇔(x+y)[v+z−(x+y)]+4[x+y−(v+z)]=
[(x−y)2+xy][2−(x+y)]+vz[2−(x+y)]+xy(v+1)(z+1)+v3+z3+
3(v−z)2+5vz⇔
[4−(x+y)][x+y−(v+z)]=[2−(x+y)][(x−y)2+xy+vz]+
xy(v+1)(z+1)+v3+z3+3(v−z)2+5vz(∗∗∗).
Mivel x,y,v,z≥0 és 4−(x+y)>2−(x+y)=(1−x)+(1−y)=d+b≥0, következik, hogy a (∗∗∗) egyenletben, az egyenlőségjeltől jobbra nemnegatív kifejezés áll. Ez azt jelenti, hogy a bal oldalon is nemnegatív kifejezést kell találnunk. Mindent összevetve azt kaptuk, hogy T2=x+y−(v+z)≥0. Ezt kellett bizonyítani.
3) eset: 0≤d≤b≤c≤1≤a. Alkalmazzuk a következő helyettesítéseket:
d=1−x,b=1−y,c=1−v, ahol 0≤x,y,v≤1.
Az 1. esetben a (∗∗) egyenlet bal oldalán a T1 kifejezés szorzója P1=4−x. A 2. esetben a (∗∗∗) egyenlet bal oldalán a T2 kifejezés szorzója P2=4−(x+y). Ezekből megsejthető a képzési szabály, mely szerint a 3. esetben alkalmazható P3 szorzó P3=4−(x+y+v) lehet. Itt, a 3. esetben a P3 kifejezés (b,c,d)-változós alakját használjuk: P3=4−(x+y+v)=1+(1−x)+(1−y)+(1−v)=b+c+d+1. Legyen Q=P3T=(b+c+d+1)[4−(a+b+c+d)]. P3>0 miatt a T≥0 egyenlőtlenség pontosan akkor teljesül, ha Q≥0. Állításunk: Q≥0. Indirekt bizonyítással folytatjuk: feltesszük, hogy Q<0, azaz Q=(b+c+d+1)[4−(a+b+c+d)]<0⇔
3b+3c+3d−ba−ca−da−b2−2bc−2bd−c2−2cd−d2−a+4<0
⇔
4−a+3(b+c+d)−a(b+b+c)−[b2+c2+d2+2(bc+cd+db)]<0
⇔
(b+c+d)2+(a−3)(b+c+d)+a−4>0.
Vezessük be az s=b+c+d új változót, ahol 0≤s≤3. Ekkor legutóbbi egyenlőtlenségünk az s2+(a−3)s+a−4>0 alakot ölti, ahol az a paraméterről tudjuk, hogy 1≤a≤3√5. Rögzítsük az a paramétert és tekintsük az f(s)=s2+(a−3)s+a−4, az s változóra nézve másodfokú függvényt, ahol 0≤s≤3, továbbá 1≤a≤3√5≈1,71. (A megoldás végén az a szám az [1,3√5] intervallumon végigfutva minden olyan értéket felvehet, melyre fennáll a (∗) feltétel.) Indirekt feltevésünk szerint f>0, ezért az f=0 másodfokú paraméteres egyenlet D diszkriminánsára teljesülnie kell, hogy D<0. Ezzel szemben: D=(a−3)2−4(a−4)=a2−10a+25=(a−5)2>0, ami azt jelenti, hogy az f=0 egyenletnek mindig van valós megoldása, s ez ellentmond az indirekt feltevésnek. Ezzel beláttuk, hogy a Q<0 indirekt állítás hamis volt, s ebből következik, hogy a Q≥0 egyenlőtlenség igaz. Utóbbival ekvivalens, hogy T≥0, amit bizonyítani kellett.
Megjegyzések:
Ha a (∗∗) és (∗∗∗) egyenleteket felírjuk úgy, hogy x,y,v,z helyére a d,b,c,a számok alkotta, megfelelő kifejezések kerülnek, akkor – a beszorzások és egyszerűsítések után – rendre megkapjuk a kiindulási (∗) feltételt. (Ellenőrzés.)
Van-e valakinek eltérő, középiskolás levezetése? Főleg a 3. eset nem indirekt megoldása érdekelne (ha létezik ilyen egyáltalán).
|
|
[842] sakkmath | 2019-11-18 19:38:40 |
 Sajnos kimaradt az ab+cd=0 lehetőség előzetes vizsgálata. Ezt most pótlom.
A 4. rész első, keretes szövege alatti két sort töröljük, helyére szúrjuk be az alábbi kiegészítést:
|
 |
Előzmény: [836] sakkmath, 2019-10-31 18:14:57 |
|
|
[840] Berko Erzsebet | 2019-11-10 16:33:00 |
 Az a*b+c*d<=2 egyenlőtlenségben az egyenlőség akkor és csak akkor teljesül, ha a=b=c=d=1. 825-ös hozzászólásom folytatása. A koordináta-rendszerben ábrázolt szimmetrikus tartománynak (nem csak néhány pontot számoltam ki, de a múltkor erre nem reagáltam) és az x+y=2 egyenletű egyenesnek pontosan 1 közös pontja van. x=y=1 (a*b=x, c*d=y) a*b=1, c*d=1 Az a(3)+b(3)+c(3)+d(3)+a*b*c*d=5 a(3)+b(3)+c(3)+d(3)=4-re egyszerűsödik. Visszahelyettesítve korábbi egyenlőtlenségekbe a(3)+b(3)>=2, c(3)+d(3)>=2. Ezekből az jön, hogy a(3)+b(3)=c(3)+d(3)=2. Figyelembe véve, hogy a*b=c*d=1, készen vagyunk.
|
|
|
[838] Berko Erzsebet | 2019-11-10 08:33:32 |
 Ott kezdem, hogy nemnegatív számokról írtál, de én végig csak pozitívakkal foglalkoztam. (Ez amúgy nem jellemző rám.) Ha a számok között a 0 is lehet, akkor máskor is megvalósul egyenlőség. Pl. a=0, b=c=d=köbgyök(5/3).
a+b+c+d<=4 állítást én írtam. Ez igaz. Belátható ez is a Lagrange-féle multiplikátor módszerrel, ami nem középiskolás út, sajnos. Most csak annyit tudok írni, hogyha felhasználjuk, hogy a*b+c*d<=2, akkor talán könnyebb belátni középiskolás módszerekkel.Talán.Gondolom ilyenkor ez is igaz: a*d+c*b<=2.
(a+c)*(b+d)=a*b+a*d+c*b+c*d
Hátha lehet ezekből valamit kihozni.
|
Előzmény: [837] sakkmath, 2019-11-09 15:07:49 |
|
[837] sakkmath | 2019-11-09 15:07:49 |
 Tudna-e segíteni valaki az alábbi két kérdésben?
1) Igaz-e, amit a 4. rész utolsó előtti sorában leírtam: "Az egyenlőtlenségben egyenlőség pontosan …"? (Ma már kétségeim vannak e két mondat helyességét illetően … .)
2) A [823]-as hozzászólás végén olvasható: "Azt is megfigyeltem, hogy az a,b,c,d számok összege nem lehet 4-nél több."
Ez, ebben a megfogalmazásban, sejtésnek tűnik. Be tudná valaki bizonyítani, hogy a+b+c+d≤4 ?
|
Előzmény: [836] sakkmath, 2019-10-31 18:14:57 |
|
|
|