A 2003 márciusi A-jelű matematika feladatok megoldása |
A közöltek csak megoldásvázlatok, esetleg csak végeredmények. A maximális pontszám eléréséhez általában ennél részletesebb megoldás szükséges. A részletes megoldásokat a beküldött dolgozatok alapján a KöMaL-ban folyamatosan közöljük.
A. 314. Adott egy egységnyi oldalú négyzetben egy töröttvonal úgy, hogy bármely egyenes, amely egy csúcsára sem illeszkedik, legfeljebb hét oldalát metszi. Legfeljebb milyen hosszú lehet a töröttvonal?
Soukup Lajos ötletéből
Megoldásvázlat. Legyen a töröttvonal hossza l, végpontjai A és B. Tetszőleges \(\displaystyle \varphi\) irányban legyen a négyzet vetületének hossza n(\(\displaystyle \varphi\)), az AB szakasz vetületének hossza h(\(\displaystyle \varphi\)), a töröttvonalat alkotó szakaszok vetületének összege v(\(\displaystyle \varphi\)).
Ha egy \(\displaystyle \varphi\) irányú egyenes nem választja el egymástól az A és B pontokat, akkor a töröttvonalat páros sokszor, tehát legfeljebb csak 6-szor metszi. Ezért
v(\(\displaystyle \varphi\))\(\displaystyle \le\)6n(\(\displaystyle \varphi\))+h(\(\displaystyle \varphi\)).
(Lásd az 1. ábrát.)
1. ábra | 2. ábra |
Vegyük az egyenlőtlenség \(\displaystyle \varphi\) szerinti átlagát, azaz integráljunk \(\displaystyle \varphi\) szerint 0-tól \(\displaystyle \pi\)-ig, és osszuk el az integrált \(\displaystyle \pi\)-vel. Könnyen ellenőrizhető, hogy egy x hosszú szakasz vetületének átlaga \(\displaystyle {2\over\pi}x\), az egységnégyzeté \(\displaystyle {4\over\pi}\), tehát
\(\displaystyle {2\over\pi}l\le6\cdot{4\over\pi}+{2\over\pi}AB,\)
\(\displaystyle l\le12+AB\le12+\sqrt2.\)
Ez az eredmény éles. Ha a töröttvonal háromszor végigfut a négyzet kerületén és tartalmazza az egyik átlót, akkor megfelel a feltételnek és a hossza éppen \(\displaystyle 12+\sqrt2\) (2. ábra).
A. 315. Egy szabályos (n2+n+1)-szögnek kiválasztottuk n+1 csúcsát. Bizonyítsuk be, hogy ha az n szám 12k-2 alakú, akkor a kiválasztott csúcsok közötti távolságok nem lehetnek mind különbözők.
Megoldás. Tegyük fel indirekten, hogy n=12k-2 és a kiválasztott csúcsok között futó \(\displaystyle {n+1\choose2}\) átló mind különböző hosszúságú. A szabályos (n2+n+1)-szögben éppen ennyiféle hosszúságú átló van.
Az n2+n+1 szám osztható 3-mal. Számozzuk meg a csúcsokat sorban 1-től (n2+n+1)-ig, és csoportosítsuk a kiválasztott csúcsok indexeit modulo 3. A három csoportba eső indexek száma legyen a, b, illetve c; a kiválasztott csúcsok száma összesen a+b+c=n+1=12k-1.
Számoljuk össze azokat az átlókat, amelyek hossza a kerületen mérve hárommal osztható, tehát a harmad-, hatod-, kilenced- stb. szomszédos átlókat. Ezek száma \(\displaystyle \big[{n+1\choose2}/3\big]=24k^2-6k\). Ilyen átlókat úgy kaphatunk, hogy azonos csoportba tartozó csúcsokat kötünk össze, tehát
\(\displaystyle 24k^2-6k={a\choose2}+{b\choose2}+{c\choose2}.\)
Ebből
a2+b2+c2=48k-12k+a+b+c=48k-1.
A 8k-1 és speciálisan a 48k-1 alakú számok nem írhatók fel három négyzetszám összegeként. Az indirekt feltevésből ellentmondásra jutottunk.
A. 316. Adott n pozitív egész számhoz tekintsük azon A\(\displaystyle \subset\){1,2,...,n} halmazokat, amelyekben az x+y\(\displaystyle \equiv\)u+v (mod n) kongruenciának nincs más megoldása, mint az x=u, y=v, illetve x=v, y=u triviális megoldások. Legyen f(n) az ilyen halmazok elemszámának maximuma.
a) Bizonyítsuk be, hogy \(\displaystyle f(n)<\sqrt{n}+1\).
b) Mutassunk példát végtelen sok olyan n-re, amikor \(\displaystyle f(n\)\sqrt{n}-1">.
A 2002. évi Schweitzer-verseny 4. feladata nyomán
Megoldásvázlat. a) Tekintsük az A-beli elemek különbségeit modulo n; az x-y és y-x különbségeket különböztessük meg. Ha |A|=k, akkor összesen k(k-1) ilyen van, egyik sem 0. Ha valamelyik két különbség megegyezne, akkor azokból nemtriviális megoldást kapnánk. Ezért k(k-1)\(\displaystyle \le\)n-1, amiből \(\displaystyle k\le{1\over2}+\sqrt{n-{3\over4}}<\sqrt{n}+1\).
b) Legyen p tetszőleges prímszám és n=p(p-1); legyen továbbá g egy primitív gyök modulo p. Az A halmaz álljon azokból az x számokból, amelyekre x\(\displaystyle \equiv\)gx (mod p). Először is bebizonyítjuk, hogy a modulo n maradékosztályok között pontosan p-1 ilyen van.
Legyen r egy tetszőleges, 0-tól különböző maradék modulo p, és keressük az x\(\displaystyle \equiv\)r, gx\(\displaystyle \equiv\)r (mod p) kongruenciarendszer megoldásait. Az x számot az x\(\displaystyle \equiv\)r kongruencia meghatározza modulo p, a gx\(\displaystyle \equiv\)r kongruencia pedig meghatározza modulo (p-1). Mivel p és p-1 relatív prímek, a kínai maradéktétel szerint a megoldások az egyik modulo p(p-1) maradékosztály elemei.
Konkrét példa: Legyen p=7, n=42 és g=3. (A 3 primitív gyök modulo 7, mivel a 3 hatványai 7-tel osztva minden 0-tól különböző maradékot kiadnak: 30=1, 31=3, 32\(\displaystyle \equiv\)2, 33\(\displaystyle \equiv\)6, 34\(\displaystyle \equiv\)4 és 35\(\displaystyle \equiv\)5 (mod 7).) Az x\(\displaystyle \equiv\)3x (mod 7) kongruencia megoldásait az alábbi táblázatban foglaltuk össze:
r 3x\(\displaystyle \equiv\)r (mod 7) megoldása x\(\displaystyle \equiv\)r, 3x\(\displaystyle \equiv\)r (mod 7) megoldása 1 x\(\displaystyle \equiv\)0 (mod 6) x\(\displaystyle \equiv\)36 (mod 42) 2 x\(\displaystyle \equiv\)2 (mod 6) x\(\displaystyle \equiv\)2 (mod 42) 3 x\(\displaystyle \equiv\)1 (mod 6) x\(\displaystyle \equiv\)31 (mod 42) 4 x\(\displaystyle \equiv\)4 (mod 6) x\(\displaystyle \equiv\)4 (mod 42) 5 x\(\displaystyle \equiv\)5 (mod 6) x\(\displaystyle \equiv\)5 (mod 42) 6 x\(\displaystyle \equiv\)3 (mod 6) x\(\displaystyle \equiv\)27 (mod 42) Az A halmaz elemei tehát: 2,4,5,27,31,36.
Végül megmutatjuk, hogy az A halmaz eleget tesz a feltételeknek. Mint láttuk, az A halmaz elemei páronként különbözők modulo p. Tetszőleges x,y\(\displaystyle \in\)A esetén az x+y érték meghatározza a szorzatot is modulo p, hiszen xy\(\displaystyle \equiv\)gxgy\(\displaystyle \equiv\)gx+y. Ha tehát ismerjük x+y-t, akkor meghatározhatjuk xy-t is modulo p, és felírhatunk egy modulo p másodfokú egyenletet, amelynek két gyöke x és y. A másodfokú egyenlet pedig - a sorrendtől eltekintve - egyértelműen meghatározza a gyökpárt. Ha tehát ismerjük x+y értékét, akkor x és y értékét is meghatározhatjuk modulo p; ez pedig meghatározza magát a két elemet is.
Az előbbi példában tegyük fel, hogy azokat az x,y elemeket keressük, amelyekre x+y\(\displaystyle \equiv\)16 (mod 42). Ekkor x+y\(\displaystyle \equiv\)2 (mod 7) és xy\(\displaystyle \equiv\)316\(\displaystyle \equiv\)4 (mod 7). Az x és y számok tehát a t2-2t+4\(\displaystyle \equiv\)0 (mod 7) kongruencia gyökei. Mivel t2-2t+4\(\displaystyle \equiv\)(t-3)(t-6) (mod 7), az x,y számok egyike 7-tel osztva 3-at ad maradékul a másik pedig 6-ot. Az egyik szám tehát a 31, a másik a 27.
A bemutatott konstrukcióban n=p(p-1) és |A|=p-1, ezért \(\displaystyle f(n)\ge p-\)\sqrt{n}-1">. Végtelen sok olyan n-et sikerült tehát találni, amikor \(\displaystyle f(n\)\sqrt{n}-1">.