![]() |
A 2003 márciusi A-jelű matematika feladatok megoldása |
A közöltek csak megoldásvázlatok, esetleg csak végeredmények. A maximális pontszám eléréséhez általában ennél részletesebb megoldás szükséges. A részletes megoldásokat a beküldött dolgozatok alapján a KöMaL-ban folyamatosan közöljük.
A. 314. Adott egy egységnyi oldalú négyzetben egy töröttvonal úgy, hogy bármely egyenes, amely egy csúcsára sem illeszkedik, legfeljebb hét oldalát metszi. Legfeljebb milyen hosszú lehet a töröttvonal?
Soukup Lajos ötletéből
Megoldásvázlat. Legyen a töröttvonal hossza l, végpontjai A és B. Tetszőleges φ irányban legyen a négyzet vetületének hossza n(φ), az AB szakasz vetületének hossza h(φ), a töröttvonalat alkotó szakaszok vetületének összege v(φ).
Ha egy φ irányú egyenes nem választja el egymástól az A és B pontokat, akkor a töröttvonalat páros sokszor, tehát legfeljebb csak 6-szor metszi. Ezért
v(φ)≤6n(φ)+h(φ).
(Lásd az 1. ábrát.)
![]() | ![]() |
1. ábra | 2. ábra |
Vegyük az egyenlőtlenség φ szerinti átlagát, azaz integráljunk φ szerint 0-tól π-ig, és osszuk el az integrált π-vel. Könnyen ellenőrizhető, hogy egy x hosszú szakasz vetületének átlaga 2πx, az egységnégyzeté 4π, tehát
2πl≤6⋅4π+2πAB,
l≤12+AB≤12+√2.
Ez az eredmény éles. Ha a töröttvonal háromszor végigfut a négyzet kerületén és tartalmazza az egyik átlót, akkor megfelel a feltételnek és a hossza éppen 12+√2 (2. ábra).
A. 315. Egy szabályos (n2+n+1)-szögnek kiválasztottuk n+1 csúcsát. Bizonyítsuk be, hogy ha az n szám 12k-2 alakú, akkor a kiválasztott csúcsok közötti távolságok nem lehetnek mind különbözők.
Megoldás. Tegyük fel indirekten, hogy n=12k-2 és a kiválasztott csúcsok között futó \displaystyle {n+1\choose2} átló mind különböző hosszúságú. A szabályos (n2+n+1)-szögben éppen ennyiféle hosszúságú átló van.
Az n2+n+1 szám osztható 3-mal. Számozzuk meg a csúcsokat sorban 1-től (n2+n+1)-ig, és csoportosítsuk a kiválasztott csúcsok indexeit modulo 3. A három csoportba eső indexek száma legyen a, b, illetve c; a kiválasztott csúcsok száma összesen a+b+c=n+1=12k-1.
Számoljuk össze azokat az átlókat, amelyek hossza a kerületen mérve hárommal osztható, tehát a harmad-, hatod-, kilenced- stb. szomszédos átlókat. Ezek száma \displaystyle \big[{n+1\choose2}/3\big]=24k^2-6k. Ilyen átlókat úgy kaphatunk, hogy azonos csoportba tartozó csúcsokat kötünk össze, tehát
\displaystyle 24k^2-6k={a\choose2}+{b\choose2}+{c\choose2}.
Ebből
a2+b2+c2=48k-12k+a+b+c=48k-1.
A 8k-1 és speciálisan a 48k-1 alakú számok nem írhatók fel három négyzetszám összegeként. Az indirekt feltevésből ellentmondásra jutottunk.
A. 316. Adott n pozitív egész számhoz tekintsük azon A\displaystyle \subset{1,2,...,n} halmazokat, amelyekben az x+y\displaystyle \equivu+v (mod n) kongruenciának nincs más megoldása, mint az x=u, y=v, illetve x=v, y=u triviális megoldások. Legyen f(n) az ilyen halmazok elemszámának maximuma.
a) Bizonyítsuk be, hogy \displaystyle f(n)<\sqrt{n}+1.
b) Mutassunk példát végtelen sok olyan n-re, amikor \displaystyle f(n\sqrt{n}-1">.
A 2002. évi Schweitzer-verseny 4. feladata nyomán
Megoldásvázlat. a) Tekintsük az A-beli elemek különbségeit modulo n; az x-y és y-x különbségeket különböztessük meg. Ha |A|=k, akkor összesen k(k-1) ilyen van, egyik sem 0. Ha valamelyik két különbség megegyezne, akkor azokból nemtriviális megoldást kapnánk. Ezért k(k-1)\displaystyle \len-1, amiből \displaystyle k\le{1\over2}+\sqrt{n-{3\over4}}<\sqrt{n}+1.
b) Legyen p tetszőleges prímszám és n=p(p-1); legyen továbbá g egy primitív gyök modulo p. Az A halmaz álljon azokból az x számokból, amelyekre x\displaystyle \equivgx (mod p). Először is bebizonyítjuk, hogy a modulo n maradékosztályok között pontosan p-1 ilyen van.
Legyen r egy tetszőleges, 0-tól különböző maradék modulo p, és keressük az x\displaystyle \equivr, gx\displaystyle \equivr (mod p) kongruenciarendszer megoldásait. Az x számot az x\displaystyle \equivr kongruencia meghatározza modulo p, a gx\displaystyle \equivr kongruencia pedig meghatározza modulo (p-1). Mivel p és p-1 relatív prímek, a kínai maradéktétel szerint a megoldások az egyik modulo p(p-1) maradékosztály elemei.
Konkrét példa: Legyen p=7, n=42 és g=3. (A 3 primitív gyök modulo 7, mivel a 3 hatványai 7-tel osztva minden 0-tól különböző maradékot kiadnak: 30=1, 31=3, 32\displaystyle \equiv2, 33\displaystyle \equiv6, 34\displaystyle \equiv4 és 35\displaystyle \equiv5 (mod 7).) Az x\displaystyle \equiv3x (mod 7) kongruencia megoldásait az alábbi táblázatban foglaltuk össze:
r 3x\displaystyle \equivr (mod 7) megoldása x\displaystyle \equivr, 3x\displaystyle \equivr (mod 7) megoldása 1 x\displaystyle \equiv0 (mod 6) x\displaystyle \equiv36 (mod 42) 2 x\displaystyle \equiv2 (mod 6) x\displaystyle \equiv2 (mod 42) 3 x\displaystyle \equiv1 (mod 6) x\displaystyle \equiv31 (mod 42) 4 x\displaystyle \equiv4 (mod 6) x\displaystyle \equiv4 (mod 42) 5 x\displaystyle \equiv5 (mod 6) x\displaystyle \equiv5 (mod 42) 6 x\displaystyle \equiv3 (mod 6) x\displaystyle \equiv27 (mod 42) Az A halmaz elemei tehát: 2,4,5,27,31,36.
Végül megmutatjuk, hogy az A halmaz eleget tesz a feltételeknek. Mint láttuk, az A halmaz elemei páronként különbözők modulo p. Tetszőleges x,y\displaystyle \inA esetén az x+y érték meghatározza a szorzatot is modulo p, hiszen xy\displaystyle \equivgxgy\displaystyle \equivgx+y. Ha tehát ismerjük x+y-t, akkor meghatározhatjuk xy-t is modulo p, és felírhatunk egy modulo p másodfokú egyenletet, amelynek két gyöke x és y. A másodfokú egyenlet pedig - a sorrendtől eltekintve - egyértelműen meghatározza a gyökpárt. Ha tehát ismerjük x+y értékét, akkor x és y értékét is meghatározhatjuk modulo p; ez pedig meghatározza magát a két elemet is.
Az előbbi példában tegyük fel, hogy azokat az x,y elemeket keressük, amelyekre x+y\displaystyle \equiv16 (mod 42). Ekkor x+y\displaystyle \equiv2 (mod 7) és xy\displaystyle \equiv316\displaystyle \equiv4 (mod 7). Az x és y számok tehát a t2-2t+4\displaystyle \equiv0 (mod 7) kongruencia gyökei. Mivel t2-2t+4\displaystyle \equiv(t-3)(t-6) (mod 7), az x,y számok egyike 7-tel osztva 3-at ad maradékul a másik pedig 6-ot. Az egyik szám tehát a 31, a másik a 27.
A bemutatott konstrukcióban n=p(p-1) és |A|=p-1, ezért \displaystyle f(n)\ge p-\sqrt{n}-1">. Végtelen sok olyan n-et sikerült tehát találni, amikor \displaystyle f(n\sqrt{n}-1">.