![]() |
Az A. 666. feladat (2016. március) |
A. 666. Legyen p prímszám, k pozitív egész, és legyen A egész számokból álló, legalább pk-elemű véges halmaz. Jelölje Npáros az A olyan, páros elemszámú részhalmazainak számát, amelyekben az elemek összege osztható pk-nal. Hasonlóan, jelölje Npáratlan az A olyan, páratlan elemszámú részhalmazainak számát, amelyekben az elemek összege osztható pk-nal. Mutassuk meg, hogy Npáros≡Npáratlan(modp).
(5 pont)
A beküldési határidő 2016. április 11-én LEJÁRT.
Megoldás (vázlat). Legyen A={a1,a2,…,an}, ahol tehát n=|A|≥pk. Az A részhalmazait n hosszúságú 0−1 sorozatokkal fogjuk kódolni. Minden egyes (χ1,…,χn) sorozat, amelyben χ1,…,χn∈{0,1}, megfelel az {ai:χi=1} részhalmaznak; a részhalmaz elemeinek összege χ1a1+…+χnan.
Konstruálunk egy f(x1,…,xn) valós együtthatós polinomot, amire a következők teljesülnek:
(1) Az f foka kisebb, mint pk;
(2) Tetszőleges χ1,…,χn∈{0,1} sorozatra f(χ1,…,χn) egész szám, és
f(χ1,…,χn)≡{1(modp)ha pk|χ1a1+…+χnan;0(modp)egyébként. | (*) |
Az f függvényt fogjuk használni az olyan részhalmazok összeszámolására, amelyekben az elemek összege osztható pk-val.
A konstrukció a következő, jól ismert tényen alapul: tetszőleges S pozitív egészre
(Spk−1)≡{1(modp)ha S≡−1(modpk);0(modp)egyébként. | (L) |
Ez egyszerű következménye a Lucas-lemmának, de közvetlenül is könnyen ellenőrizhető.
Legyen
f(x1+…+xn)=(a1x1+…+anxn+pk−1pk−1)=pk−1∏i=1(a1x1+…+anxn+i)(pk−1)!;
ez egy n-változós polinom, a foka legfeljebb pk−1, és egész helyeken az értéke is egész. Az (L) tulajdonságból (∗) azonnal következik.
Az f polinom birtokában igazoljuk a feladat állítását. Legyen az f(x1,…,xn) kifejtése
f(x1,…,xn)=∑u1,…,unCu1,…,unxu11…xunn, | (F) |
ahol az u1,…,un kitevők mindig nemnegatív egészek, és megállapodunk abban, hogy a változók nulladik hatványa a konstans 1-et jelenti. Ekkor
Npáros−Npáratlan≡∑χ1,…,χn∈{0,1}(−1)χ1+…+χnf(χ1,…,χn)(modp).
A jobboldalon álló szám
∑χ1,…,χn∈{0,1}(−1)χ1+…+χn∑u1,…,unCu1,…,unχu11…χunn=
=∑u1,…,unCu1,…,un∑χ1,…,χn∈{0,1}(−1)χ1+…+χnχu11…χunn=
=∑u1,…,unCu1,…,un(∑χ1∈{0,1}(−1)χ1χu11)…(∑χn∈{0,1}(−1)χ1χunn)(modp). | (J) |
Mivel degf<pk≤n, minden (F)-ben előforduló (u1,…,un) kitevősorozat tartalmaz legalább egy 0 értéket. Ha viszont valamelyik i indexre ui=0, akkor a (J) utolsó szorzatában az i-edik tényező 0:
∑χi∈{0,1}(−1)χiχuii=∑χi∈{0,1}(−1)χiχ0i=1−1=0.
Tehát, a (J)-ben az utolsó összeg biztosan 0.
Ezzel bebizonyítottuk, hogy Npáros−Npáratlan≡0(modp).
Megjegyzés. Olyan f(x1,…,xn) polinom is létezik, amelyre (1) és (2) teljesül, és az együtthatói egész számok. Mutatunk egy ilyen konstrukciót.
Készítsük el n-változós polinomok egy sorozatát a következőképpen: vegyünk a1 példányt az x1 monomból, a2 példányt az x2 monomból, ..., és an példányt az xn monomból, végül vegyünk pk−1 darab konstans 1-et. A kapott polinomsorozatot jelölje
(P1(x1,…,xn),P2(x1,…,xn),…,PN(x1,…,xn))=(x1,…,x1⏟a1 db,x2,…,x2⏟a2 db,…,xn,…,xn⏟an db,1,…,1⏟pk−1 db),
ahol tehát N=a1+a2+…+an+pk−1, és tetszőleges χ1,…,χn∈{0,1} esetén
N∑i=1Pi(χ1,…,χn)=χ1a1+…+χnan+pk−1.
Válasszunk ki az P1,…,PN polinomok közül minden lehetséges módon pk−1 darabot, ezeket szorozzuk össze, és legyen f az így kapott, összesen (Npk−1) szorzat összege:
f(x1,…,xn)=∑1≤i1<…<ipk−1≤NPi1(x1,…,xn)…Pipk−1(x1,…,xn).
Könnyen látható, hogy ez a polinom is eleget tesz (∗)-nak.
2. megoldás (vázlat). Az A elemeit a pk többszöröseivel növelhetjük, ezért feltehetjük, hogy az A elemei (különböző) pozitív egészek. A megoldás során tetszőleges H⊂A-ra ΣH fogja jelölni a H elemeinek összegét; tetszőleges P(x) és Q(x) egész együtthatós polinomokra P(x)≡Q(x)(modp) jelöli azt, hogy a P(x)−Q(x) polinom minden együtthatója osztható p-vel; továbbá, tetszőleges P(x)=c0+c1x+c2x2+… polinom esetén legyen S(P)=c0+cpk+c2pk+… a pk-val osztható fokú tagok együtthatóinak összege P(x)-ben.
Tekíntsük a következő polinomot:
F(x)=∏a∈A(1−xa), | (2) |
és vizsgáljuk az S(F) összeget. A zárójeleket felbontva,
F(x)=∑H⊂A(−1)|H|xΣH,
ezért
S(F)=∑H⊂Apk|ΣH(−1)|H|=Npáros−Npáratlan.
A (2) jobboldalán |A|≥pk tényező szerepel, mindegyik osztható az (1−x) polinommal, ezért (1−x)pk|F(x), és így F(x)=(1−x)pk⋅G(x) egy alkalmas G(x) egész együtthatós polinommal.
Vegyük észre, hogy
(1−x)pk=pk∑ℓ=0(−1)ℓ(pkℓ)xℓ≡1+(−1)pkxpk≡1−xpk(modp),
ugyanis 0<ℓ<pk esetén a (pkℓ)=pkℓ⋅(pk−1ℓ−1) binomiális együttható osztható p-vel. Így
Npáros−Npáratlan=S(F)=S((1−x)pk⋅G(x))≡
≡S((1−xpk)G(x))=S(G(x))−S(xpkG(x))=0(modp).
Glasznova Maja dolgozata és Nádor Péter KöMaL fórumon közzétett megoldása alapján
Statisztika:
7 dolgozat érkezett. 5 pontot kapott: Bukva Balázs, Glasznova Maja, Williams Kada. 4 pontot kapott: Baran Zsuzsanna. 3 pontot kapott: 1 versenyző. 1 pontot kapott: 1 versenyző. 0 pontot kapott: 1 versenyző.
A KöMaL 2016. márciusi matematika feladatai
|