Az A. 532. feladat (2011. március) |
A. 532. Bizonyítsuk be, hogy van olyan c>0 valós szám, hogy ha az számok mindegyike 1 vagy -1, és az polinom osztható az (x-1)k polinommal, akkor k<c.ln2(n+1).
(5 pont)
A beküldési határidő 2011. április 11-én LEJÁRT.
Megoldásvázlat. Legyen , ahol g egy egész együtthatós polinom. Feltételezzük, hogy k1.
1. lemma. Ha p olyan prímszám, amire , akkor f(x) osztható az 1+x+x2+...+xp-1 polinommal.
Bizonyítás. A Schönemann-Eisenstein kritérium jól ismert következménye, hogy az 1+x+x2+...+xp-1 polinom irreducibilis. Ezért elég annyit igazolni, hogy a két polinomnak van közös gyöke.
Az 1+x+x2+...+xp-1 polinom gyökei az 1-től különböző komplex p-edik egységgyökök. Legyen ; ekkor
és elég azt igazolni, hogy . Tegyük fel indirekten, hogy . A szorzat egy valós egész szám, mert ha a szorzatot kibontjuk, az ,2,...,p-1 számok ugyanannyiszor szerepelnek. Ezért , és
Ez viszont ellentmond a feltételnek. Ezzel a lemmát igazoltuk.
2. lemma. Ha p olyan prímszám, amire , akkor n+1 osztható p-vel.
Bizonyítás. Az 1. lemma egyszerű következnénye, hogy f(x) osztható (xp-1)-gyel. Ebből pedig következik, hogy minden 0r<p-re az
fr(x)=arxr+ar+pxr+p+ar+2pxr+2p+...
polinom is osztható (xp-1)-gyel, és így fr(1)=0. Mivel az ar,ar+p,ar+2pxr+2p együtthatók mind páratlanok, ez csak úgy lehetséges, ha az r,r+p,r+2p,... indexek közül páros sok esik az [0,n] intervallumba, tehát minden r-re páros.
Legyen r0 az n+1 szám maradéka p-vel osztva. Mivel és , az és az szám nem lehet egyszerre páros. Ebből r01 esetén ellentmondásra jutnánk. Tehát r0=0, és p|n+1.
Végül felhasználjuk azt a szintén ismert tényt, hogy tetszőleges x>2 valós számra az x-nél kisebb prímszámok szorzata nagyobb, mint ec0x, ahol c0 pozitív szám.
Ha , akkor teljesül a két lemma feltétele, és p|n+1. Tehát n+1 osztható az összes -nél kisebb prímmel és ezen prímek szorzatával. Ezért, ha , akkor
Ha , akkor a fenti becslés nem alkalmazható. De ilyenkor , és ez a feltétel erősebb, mint az állítás.
Megjegyzések. 1. Pontosabb számolással a becslés -re javítható.
2. Az példában n=2k-1, ez alapján azt is várhatnánk, hogy klog2(n+1). Ez azonban k6 esetén már nem igaz. Azt sem tudjuk, hogy igaz-e a kc.ln (n+1) becslés valamilyen pozitív c konstanssal.
Bővebben itt: D. W. Boyd: On a problem of Byrnes concerning polynomials with restricted coefficients, Math. Comp. 66 (1997) 1697–1703
Statisztika:
2 dolgozat érkezett. 5 pontot kapott: Backhausz Tibor, Nagy 235 János.
A KöMaL 2011. márciusi matematika feladatai