![]() |
Az A. 671. feladat (2016. május) |
A. 671. Mutassuk meg, hogy
0<k∑i=0(−1)i(n+1i)(k+1−i)n<n!
teljesül tetszőleges 0<k<n egész számok esetén.
(5 pont)
A beküldési határidő 2016. június 10-én LEJÁRT.
Megoldásvázlat. Az 1,2,…,n számok egy (a1,…,an) permutációjáról mondjuk azt, hogy k-szor csökken, ha pontosan k különböző 1≤i<n index létezik, amikor ai>ai+1. Jelölje E(n,k) a k-szor csökkenő permutációk számát. Megmutatjuk, hogy
E(n,k)=k∑i=0(−1)i(n+1i)(k+1−i)n. | (1) |
Ebből a feladat állítása azonnal következik, mert létezik k-szor csökkenő permutáció: k=0 esetén a (1,2,…,n), k=n−1 esetén az (n,n−1,…,1), 0<k<n−1 esetén az (k+1,k,…,2,1,k+2,k+3,…,n) permutáció ilyen, ezért E(n,k)>0; másrészt nem az összes, n! permutáció ugyanannyiszor csökken, így E(n,k)<n!.
Az (1) bizonyításához tetszőleges 0≤m<n egészre, az 1,2,…,n számok egy-egy példányából és m darab ∗ jelből készítsünk minden lehetséges módon n+m hosszú sorozatokat, amelyekben bármely két, közvetlenül egymás után következő szám közül a baloldali kisebb, mint a jobboldali. Az ilyen sorozatok halmazát jelöljük Sm-mel. Egy Sm-beli sorozatot úgy készíthetünk, hogy először elhelyezzük az m darab ∗ jelet egy egyenesen (ezek az egyenest m+1 intervallumra osztják), utána az 1,2,…,n számok mindegyikéről eldöntjük, hogy melyik intervallumba kerüljön, végül minden egyes intervallumban nagyság szerint rendezzük a számokat. Az ilyen sorozatok száma tehát |Sm|=(m+1)n.
Most tekintsünk egy d≤m-szer csökkenő (a1,…,an) permutációt. A permutáció tagjait helyezzük el a számegyenesen (ezek az egyenest n+1 intervallumra osztják), és minden olyan i indexnél, ahol ai>ai+1, szúrjunk be a két szám közé egy ∗ jelet, végül szúrjunk be további m−d darab "extra" ∗ jelet tetszőlegesen. A ∗ jelek egymás közötti sorrendje nem számít, és mindegyik extra ∗ jelet az n+1 intervallum bármelyikébe tehetjük, egy intervalumba többet is. Az extra ∗ jelek elrendezései tehát az n+1 intervallum (m−d)-adosztályú ismétléses kombinációi; az ilyenek száma (n+m−dm−d)=(n+m−dn). Ezért minden egyes, d-szer csökkenő permutációból (n+m−dn) különböző Sm-beli sorozatot kaphatunk. A d szerint összegezve,
m∑d=0(n+m−dn)E(n,d)=|Sm|=(m+1)n. | (2) |
A (1) jobboldalát írjuk át úgy, hogy (2)-t az m=k−i választással alkalmazzuk, majd felcseréljük a szummákat:
k∑i=0(−1)i(n+1i)(k+1−i)n=k∑i=0(−1)i(n+1i)k−i∑d=0(n+k−i−dn)E(n,d)=
=k∑d=0E(n,d)k−d∑i=0(−1)i(n+1i)(n+k−i−dn)
A befejezéshez elég azt igazolnunk, hogy
k−d∑i=0(−1)i(n+1i)(n+k−i−dn)={1ha d=k;0ha 0≤d<k,
avagy, a K=k−d helyettesítéssel,
K∑i=0(−1)i(n+1i)(n+K−in)={1ha K=0;0ha 0<K≤k.
Ez az azonosság leolvasható az (1−x)n+1=n+1∑i=0(−1)i(n+1i)xi és 1(1−x)n+1=∞∑i=0(n+ii)xi binomiális kifejtések szorzatából, de például n-szerinti indukcióval is könnyen igazolható.
Megjegyzések. 1. Az (1) képlet a B. 4793. feladat általánosítása.
2. Az E(n,k) számokat elsőfajú Euler-számoknak is nevezik, lásd pl. itt.
Statisztika:
7 dolgozat érkezett. 5 pontot kapott: Baran Zsuzsanna, Bodnár Levente, Polgár Márton, Williams Kada. 2 pontot kapott: 3 versenyző.
A KöMaL 2016. májusi matematika feladatai
|