Loading [MathJax]/jax/output/HTML-CSS/jax.js
Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok
Informatika rovattal
Kiadja a MATFUND Alapítvány
Már regisztráltál?
Új vendég vagy?

Az A. 671. feladat (2016. május)

A. 671. Mutassuk meg, hogy

0<ki=0(1)i(n+1i)(k+1i)n<n!

teljesül tetszőleges 0<k<n egész számok esetén.

(5 pont)

A beküldési határidő 2016. június 10-én LEJÁRT.


Megoldásvázlat. Az 1,2,,n számok egy (a1,,an) permutációjáról mondjuk azt, hogy k-szor csökken, ha pontosan k különböző 1i<n index létezik, amikor ai>ai+1. Jelölje E(n,k) a k-szor csökkenő permutációk számát. Megmutatjuk, hogy

E(n,k)=ki=0(1)i(n+1i)(k+1i)n.(1)

Ebből a feladat állítása azonnal következik, mert létezik k-szor csökkenő permutáció: k=0 esetén a (1,2,,n), k=n1 esetén az (n,n1,,1), 0<k<n1 esetén az (k+1,k,,2,1,k+2,k+3,,n) permutáció ilyen, ezért E(n,k)>0; másrészt nem az összes, n! permutáció ugyanannyiszor csökken, így E(n,k)<n!.

Az (1) bizonyításához tetszőleges 0m<n egészre, az 1,2,,n számok egy-egy példányából és m darab jelből készítsünk minden lehetséges módon n+m hosszú sorozatokat, amelyekben bármely két, közvetlenül egymás után következő szám közül a baloldali kisebb, mint a jobboldali. Az ilyen sorozatok halmazát jelöljük Sm-mel. Egy Sm-beli sorozatot úgy készíthetünk, hogy először elhelyezzük az m darab jelet egy egyenesen (ezek az egyenest m+1 intervallumra osztják), utána az 1,2,,n számok mindegyikéről eldöntjük, hogy melyik intervallumba kerüljön, végül minden egyes intervallumban nagyság szerint rendezzük a számokat. Az ilyen sorozatok száma tehát |Sm|=(m+1)n.

Most tekintsünk egy dm-szer csökkenő (a1,,an) permutációt. A permutáció tagjait helyezzük el a számegyenesen (ezek az egyenest n+1 intervallumra osztják), és minden olyan i indexnél, ahol ai>ai+1, szúrjunk be a két szám közé egy jelet, végül szúrjunk be további md darab "extra" jelet tetszőlegesen. A jelek egymás közötti sorrendje nem számít, és mindegyik extra jelet az n+1 intervallum bármelyikébe tehetjük, egy intervalumba többet is. Az extra jelek elrendezései tehát az n+1 intervallum (md)-adosztályú ismétléses kombinációi; az ilyenek száma (n+mdmd)=(n+mdn). Ezért minden egyes, d-szer csökkenő permutációból (n+mdn) különböző Sm-beli sorozatot kaphatunk. A d szerint összegezve,

md=0(n+mdn)E(n,d)=|Sm|=(m+1)n.(2)

A (1) jobboldalát írjuk át úgy, hogy (2)-t az m=ki választással alkalmazzuk, majd felcseréljük a szummákat:

ki=0(1)i(n+1i)(k+1i)n=ki=0(1)i(n+1i)kid=0(n+kidn)E(n,d)=

=kd=0E(n,d)kdi=0(1)i(n+1i)(n+kidn)

A befejezéshez elég azt igazolnunk, hogy

kdi=0(1)i(n+1i)(n+kidn)={1ha d=k;0ha 0d<k,

avagy, a K=kd helyettesítéssel,

Ki=0(1)i(n+1i)(n+Kin)={1ha K=0;0ha 0<Kk.

Ez az azonosság leolvasható az (1x)n+1=n+1i=0(1)i(n+1i)xi és 1(1x)n+1=i=0(n+ii)xi binomiális kifejtések szorzatából, de például n-szerinti indukcióval is könnyen igazolható.

 

Megjegyzések. 1. Az (1) képlet a B. 4793. feladat általánosítása.

2. Az E(n,k) számokat elsőfajú Euler-számoknak is nevezik, lásd pl. itt.


Statisztika:

7 dolgozat érkezett.
5 pontot kapott:Baran Zsuzsanna, Bodnár Levente, Polgár Márton, Williams Kada.
2 pontot kapott:3 versenyző.

A KöMaL 2016. májusi matematika feladatai