![]() |
Az A. 850. feladat (2023. március) |
A. 850. Igazoljuk, hogy létezik egy olyan N pozitív valós szám, melyre tetszőleges a,b>N valós számok esetén az a és b hosszúságú oldalakkal rendelkező téglalap kerülete lefedhető egymásba nem nyúló egység sugarú körlapokkal (a körlapok érinthetik egymást).
Javasolta: Váli Benedek (Budapest)
(7 pont)
A beküldési határidő 2023. április 11-én LEJÁRT.
Első megoldás:
Válasszuk úgy N-t, hogy ha a>N, akkor aa+4≥√1−1/100. Ezt meg tudjuk tenni, mivel ahogy a→∞ úgy aa+4→1. Ez elsőre elég véletlenszerűnek tűnhet, de majd kiderül a megoldásból, hogy miért így választottuk N-t.
Legyenek tehát a,b>N valós számok, és legyenek a téglalap csúcsai a (0,0), (a,0), (a,b), (0,b) pontok. A terv az, hogy olyan egység sugarú körökkel fedjük a kerületet, melyek között szerepel négy kör, melyek középpontjai (u,v), (a+u,v), (a+u,b+v), (u,b+v) valamilyen u,v≤110 számok esetén, ahol az u és v értékét később határozzuk meg. Gondoljuk meg, hogy ha például az (u,v) középpontú kört már leraktuk, akkor onnantól a többi körnek meg tudjuk határozni a középpontját, melyeknek ebben a fedésben kell lenni (egyedül a téglalap csúcsainak közelében lehetnének komplikációk, de ott megadtuk, hogy mik lesznek a fedésben lévő körök középpontjai). Az (u,v) középpontú körlap fedi a (0,0) csúcsot és körülötte egy darabot a kerületből, az x tengelyre eső oldalt az (u+√1−v2,0) pontban metszi. Egy körnek muszáj fednie az (u+√1−v2+ε,0) pontot tetszőlegesen kis ε esetén, ami csak úgy lehetséges, hogy van egy másik kör is, ami áthalad az (u+√1−v2,0) ponton, így a feladat feltételei szerint ebben a pontban a két körnek érintnie kell egymást, azaz a másik kör középpontjának az (u+2√1−v2,−v) pontban kell lenni. Ehhez hasonlóan látható, hogy ez a kör az x tengelyt másodszor az (u+3√1−v2,0) pontban metszi, így kell lennie egy következő körnek, ami itt érinti ezt, azaz a középpontja az (u+4√1−v2,v) pontban lesz. Így folytatva látható, hogy minden (u+4k√1−v2,v) és (u+(4k+2)√1−v2,−v) pontban lesz egy középpont, ahol k egész szám, és nem túl nagy, azaz amíg nem érjük el a téglalap jobb oldalát.
Ahhoz, hogy az (a+u,v) egy kör középpontja tudjon lenni, az kéne, hogy valamelyik középpont legyen a fent felsoroltak közül, azaz (u+4k√1−v2,v) alakban írható valamilyen k pozitív egész számra. Ha ez teljesül, akkor ezzel a körrel bezárólag a felvett körlapok teljesen lefedik a téglalap alsó oldalát. Továbbá ez akkor teljesül, ha a=4k√1−v2. Legyen k=⌈a4⌉. Ekkor ebből ki tudjuk fejezni v-t:
√1−v2=a4k≥aa+4≥√1−1/100,
a4k≤1 és √1−v2 folytonos, 0-ban 1-t vesz fel és monoton csökken [0,1]-n, így a fenti egyenlőtlenségek alapján egyértelműen létezik egy v∈[0,110] mely kielégíti az egyenletet.
Hasonlóan csináljuk meg ezt a jobb oldalra, itt azt kapjuk, hogy a körök középpontjai (a+u,v+4k√1−u2) és (a−u,(4k+2)√1−u2) alakúak, ahol k egész. Most azt szeretnénk, hogy az (a+u,b+v) ilyen alakú legyen, azaz b+v=v+4k√1−u2 legyen valamilyen k egészre. A fenti gondolatmenethez hasonlóan létezik megfelelő u≤110 és k egész szám, melyekre teljesül az egyenlet. Látható, hogy ha ennek megfelelően megválasztjuk az u-t és a v-t, akkor a fenti gondolatmenethez hasonlóan meghatározva a körök középpontjait, a felső és a bal oldala a téglalapnak is fedhető körökkel, ráadásul az (u,b+v) éppen egy kör középpontja lesz. Tehát az egyetlen dolog, amit meg kell még gondolni, hogy a körök nem metszenek egymásba. Világos, hogy csak a csúcsok környékén lehetne probléma, és ott is csak úgy, hogy ha a csúcsot fedő kör két szomszédja összeérne, de az u,v≤110 választás miatt ha O1, O2 és O3 három szomszédos kör középpontja ilyen sorrendben, akkor O1O2O3∢≥60∘, ami éppen azt jelenti, hogy az O1 és O3 középpontú körök nem metszenek egymásba.
Második megoldás:
Az előző megoldáshoz nagyon hasonló az alap gondolat, csak most azt szeretnénk, ha az (u,v), (a−u,v), (a−u,b−v), (u,b−v) pontok lennének a fedésben lévő körök középpontjai valamilyen 120≤u,v≤110 számok esetén. Az előző megoldáshoz hasonlóan, az (u,v) középpontú körből kiindulva, az alsó oldalt fedve (u+4k√1−v2,v) és (u+(4k+2)√1−v2,−v) alakúak lesznek a körök középpontjai, és azt szeretnénk, hogy (a−u,v) ilyen alakú legyen, azaz a−u=u+4k√1−v2 teljeüljön valamilyen k egész esetén. Máshogy mondva azt szeretnénk, hogy az a−2u4√1−v2 szám egész legyen. Ehhez hasonlóan a jobb oldalt fedve azt a feltételt kapjuk, hogy b−2v4√1−u2 egész legyen, és az előző megoldáshoz hasonlóan ekkor a felső és bal oldalt is le tudjuk fedni a feltételeknek megfelelően, és a körök nem metszenek egymásba, ha u,v≤110.
Tehát visszavezettük a feladatot arra, hogy kéne találni 120≤u,v≤110 számokat, melyekre a−2u4√1−v2 és b−2v4√1−u2 egyszerre egész számok. Tekintsük az f,g : [120,110]2→R függvényeket, melyek a fent leírt módon rendelnek, azaz f(u,v)=a−2u4√1−v2 és g(u,v)=b−2v4√1−u2. Azt kell igazolni, hogy van olyan érték, amikor mindkét függvény egész számot vesz fel.
Figyeljük meg a következőket a függvényekről. Először is világos, hogy f és g folytonos. Másodszor, ha a és b elég nagy, akkor ha u-t egy nagyon kicsit megváltoztatjuk, míg v-t fixen hagyjuk, akkor f nagyon kicsit változik, míg g eléggé megváltozik. Szemléletesen ez világos, most gondoljuk meg precízebben. Azt állítjuk, hogy ha (u,v)∈[120,110]2 és ε>0 számmal elmozdítjuk u-t, azaz az (u+ε,v) párt tekintjük, ahol u+ε<110 továbbra is teljesül, akkor
|f(u,v)−f(u+ε,v)|≤ε és |g(u,v)−g(u+ε,v)|≥1000ε.
Az első egyenlőtlenség világos, az f függvényben a nevező legalább kettő, míg a számláló −2ε-nal változik meg. A második egyenlőtlenség bizonyítása kicsit bonyolultabb: legyen c=1/20√1−1/400. Ez éppen a h(x)=√1−x2 függvény deriváltjának abszolút értéke az 120 helyen. Figyeljük meg, hogy a h(x) függvény éppen az origó középpontú egységkör egyenlete, így konkáv az [120,110] intervallumon, tehát a deriváltja monoton csökken, azaz az [120,110] intervallumon 120-ban minimális a derivált abszolút értéke, és ott éppen c. Emiatt
|h(u)−h(u+ε)|≥cε,
mivel a Lagrange-tétel szerint létezik egy olyan t∈(u,u+ε) melyre h′(t)=h(u+ε)−h(u)ε, és tudjuk, hogy |h′(t)|≥c. A |g(u,v)−g(u+ε,v)| kifejezést csökkentjük, ha a közös számlálójukat csükkentjük, és mindkettőnek növeljük a nevezőjét úgy, hogy a nevezőik különbsége ne csökkenjen, azaz
|g(u,v)−g(u+ε,v)|≥b−14−b−14+cε=(b−1)(4+cε)−4(b−1)4(4+cε)≥(b−1)cε20.
Ebből látható, hogy ha N=20000c+1, és b>N, akkor teljesül a g megváltozására kívánt egyenlőtlenség.
Hasonlóan ha v-t változtatjuk meg ε-nal, akkor f legalább 1000ε-nal elmozdul, míg g legfeljebb ε-nal. Figyeljük meg még azt is, hogy ha u-t növeljük, akkor f csökken és g nő, míg ha v-t növeljük, akkor f nő és g csökken. Most csináljuk a következőt: induljunk ki az (x0,y0)=(115,115) pontból. Haladjunk az x tengely mentén (azaz növeljük u-t) addig, amíg g egész lesz, legyen ez az (x1,y1) pont. A fenti megfigyelések alapján y0=y1 és |x1−x0|≤11000. Innen növeljük az y koordinátát, amíg f egész nem lesz, legyen ez először az (x2,y2) pontban. Ez megint legfeljebb egy 11000 nagyságú lépés, így ezalatt g legfeljebb 11000-zel csökken. Most megint x-t növeljük amíg egész nem lesz g, legyen ez az (x3,y3) pontban. Látható, hogy ehhez már legfeljebb 11000⋅1000-t kell elmozdulni az x koordinátával, így f legfeljebb ennyivel csökken, ráadásul g(x1,y1)=g(x3,y3). És így tovább, felváltva növeljük az x és y koordinátát, hogy kapjuk az (xn,yn) végtelen pontsorozatot, melyre g(x1,y1)=g(x3,y3)=g(x5,y5)=… egész és f(x2,y2)=g(x4,y4)=g(x6,y6)=… is egész. Látható, hogy az n. lépésben legfeljebb 11000n−1-gyel mozdulunk el, így egyrészt, sosem érünk ki az [120,110]2 tartományból, másrészt, a kapott pontsorozat konvergálni fog, és az átviteli elv szerint az (x′,y′) határértékre g(x′,y′)=g(x1,y1) egész és f(x′,y′)=f(x2,y2) is egész, éppen ahogy akartuk.
Statisztika:
6 dolgozat érkezett. 7 pontot kapott: Diaconescu Tashi, Lovas Márton, Németh Márton, Varga Boldizsár, Wiener Anna. 0 pontot kapott: 1 versenyző.
A KöMaL 2023. márciusi matematika feladatai
|