![]() |
Az A. 869. feladat (2024. január) |
A. 869. Legyenek A és B adott valós számok. A 0≤x1≤x2≤⋯≤xn valós számok összege A, a 0≤y1≤y2≤⋯≤yn valós számok összege B.
Mi n∑i=1(xi−yi)2 lehetséges legnagyobb értéke?
Javasolta: Csikvári Péter (Budapest)
(7 pont)
A beküldési határidő 2024. február 12-én LEJÁRT.
Ha A vagy B negatív, a feladatnak nincs értelme, tehát tegyük fel, hogy A,B≥0.
Belátjuk, hogy (max(A,B))2−2ABn+(min(A,B))2n a válasz, ami A≥B-re elérhető x1=⋯=xn−1=0, xn=A és y1=⋯=yn=Bn számokkal, míg A<B-re x1=⋯=xn=An és y1=⋯=yn−1=0, yn=B számokkal.
A megoldás alapgondolata a következő: a megadott feltételeket kielégítő (x1,…,xn) pontok az n-dimenziós térnek egy n−1 dimenziós alterében (,,síkjában'') egy n-csúcsú testet fognak alkotni. Például ha n=3 és A=2, akkor egy háromszöget kapunk a három dimenziós térben, melynek csúcsai (2/3,2/3,2/3), (0,1,1) és (0,0,2). A feladat pedig azt kérdezi, hogy két ilyen test lehető legtávolabb lévő pontjai milyen messze vannak egymástól.
A fenti gondolat a következő módon tehető formálissá: bármely megengedett (x1,x2,…,xn)-re (x1,x2,…,xn) előáll a α1(An,…,An)+α2(0,An−1,…,An−1)+...+αn−1(0,…,0,A2,A2)+αn(0,…,0,A) alakban, ahol Aα1=nx1 és Aαi=(n+1−i)(xi−xi−1), ha 2≤i≤n. Ekkor A(α1+α2+⋯+αn)=x1+x2+⋯+xn=A, azaz α1+α2+⋯+αn=1, és minden αj nemnegatív valós szám (1≤j≤n).
Nevezzük az (0,0,…0,Ak,Ak,…,Ak) vektort vk-nak, és ennek a j-edik koordinátáját vk,j-nek. Ezekkel a jelölésekkel tehát az (x1,x2,…,xn) vektort felírtuk n∑k=1αkvk alakban, ahol minden αk≥0, és n∑k=1αk=1. Ez a precíz lineáris algebrai megfogalmazása annak, hogy a keresett pontok az n darab (0,...,0,A), (0,...,0,A2,A2),..., (An,...,An) pont konvex burkát alkotják. Most megfogalmazzuk és bebizonyítjuk azt a szemléletes tényt, hogy két poliéder legtávolabbi pontja két csúcs lesz:
Lemma: Mindig létezik olyan 1≤k≤n, amelyre n∑j=1(xj−yj)2≤n∑j=1(vk,j−yj)2.
Lássunk egy precíz algebrai bizonyítást a lemmára:
A súlyozott számtani-négyzetes közepek közötti egyenlőtlenségből következik, hogy minden 1≤j≤n koordinátára teljesül, hogy
n∑k=1αk(vk,j−yj)2≥n∑k=1(αk(vk,j−yj))2=(xj−yj)2.
Ezt összeadva az összes koordinátára azt kapjuk, hogy
n∑k=1αkn∑j=1(vk,j−yj)2=n∑j=1n∑k=1αk(vk,j−yj)2≥n∑j=1(xj−yj)2.
Mivel az αk súlyok mind nemnegatívak, és összegük 1, ebből az következik, hogy
maxkn∑j=1(vk,j−yj)2≥n∑j=1(xj−yj)2,
tehát létezik olyan k, amelyre (x1,x2,…,xn) vektort lecserélve vk=(0,0,…0,Ak,Ak,…,Ak)-ra nem csökken n∑j=1(xj−yj)2 értéke.
—
Ezután, hogy (x1,x2,…,xn) értékét beállítottuk egy vk vektornak, szintén a lemma alapján beállíthatjuk (y1,y2,…,yn) értékét is egy v′r vektornak úgy, hogy továbbra sem csökken n∑j=1(xj−yj)2 értéke (ahol a fentiekhez hasonlóan v′r=(0,...0,Br,...,Br).
Ezzel tehát azt kaptuk, hogy létezik e és f, amire n∑j=1(xj−yj)2≤n∑j=1(ve,j−v′f,j)2.
Ha e>f, akkor
n∑j=1(ve,j−vf,j)2=f(Ae−Bf)2+(e−f)(Ae−0)2+(n−e)02=A2e−2ABe+B2f.
Általánosan tehát
n∑j=1(ve,j−vf,j)2=A2e+B2f−2ABmax(e,f).
Az általánosság rovása nélkül tegyük fel, hogy A≥B, ekkor a rendezési tétel szerint
A2e+B2f−2ABmax(e,f)≤A2min(e,f)+B2max(e,f)−2ABmax(e,f).
Értelemszerűen
A2min(e,f)+B2max(e,f)−2ABmax(e,f)≤A21+B2max(e,f)−2ABmax(e,f),
és 0≤B≤A, így (B−2A)B≤0, tehát
A21+B2max(e,f)−2ABmax(e,f)≤A2+B2n−2ABn,
így általánosan megkaptuk, hogy
n∑j=1(xj−yj)2≤(max(A,B))2−2ABn+(min(A,B))2n
mindig teljesül, ez az érték pedig elérhető a megoldás elején bemutatott módon.
Statisztika:
15 dolgozat érkezett. 7 pontot kapott: Bodor Mátyás, Czanik Pál, Duchon Márton, Fleischman Illés, Foris Dávid, Tarján Bernát, Tianyue DAI, Varga Boldizsár, Wiener Anna. 5 pontot kapott: 1 versenyző. 3 pontot kapott: 2 versenyző. 1 pontot kapott: 1 versenyző. 0 pontot kapott: 1 versenyző. Nem számítjuk a versenybe a születési dátum vagy a szülői nyilatkozat hiánya miatt: 1 dolgozat.
A KöMaL 2024. januári matematika feladatai
|