![]() |
Az A. 870. feladat (2024. január) |
A. 870. Egy egyszerű gráf minden élére ráírjuk az él két végpontja fokszámainak különbségét. Egy N csúcsú gráfban legfeljebb mennyi lehet az élekre írt számok összege?
Javasolta: Lenger Dániel és Szűcs Gábor (Budapest)
(7 pont)
A beküldési határidő 2024. február 12-én LEJÁRT.
A gráfban egy v csúcsból a nála kisebb fokú csúcsokba menő élek száma legyen v1, a nála kisebb vagy egyenlő fokúakba menő élek száma legyen v′1. Definiáljuk hasonlóan a nagyobb fokúakra a v2, ill. v′2 mennyiségeket is, legyen továbbá d(v) a csúcs foka, ekkor d(v)=v1+v′2=v′1+v2.
A továbbiakban olyan gráfokat vizsgálunk, ahol az élsúlyok összege maximális. A következő megfigyeléseket tehetjük ezekkel kapcsolatban:
Élbehúzás. Legyen k és n a gráf két össze nem kötött csúcsa, ahol d(k)≤d(n). Vizsgáljuk meg, hogy a kn él behúzása esetén hogyan változik a rájuk illeszkedő élek súlya. A csúcsokból a nem nagyobb fokúak felé menő éleken eggyel nő, míg a nagyobb fokúak felé menőkön eggyel csökken. A változás tehát n′1+k′1−n2−k2. Továbbá a behúzott él súlya d(n)−d(k). Így az élsúlyok változása:
d(n)−d(k)+n′1+k′1−n2−k2=n′1+n2−k′1−k2+n′1+k′1−n2−k2=2(n′1−k2).
Mivel nem növelhetjük az élsúlyok összegét, ezért: 2(n′1−k2)≤0, azaz n′1≤k2.
Éltörlés. Legyen k és n a gráf két összekötött csúcsa, ahol d(k)≤d(n). Vizsgáljuk meg, hogy a kn él törlése esetén hogyan változik a rájuk illeszkedő élek súlya. A csúcsokból a nem kisebb fokúak felé menő éleken eggyel nő, míg a kisebb fokúak felé menőkön eggyel csökken. A változás tehát n′2+k′2−n1−k1. Továbbá a törölt él súlya d(n)−d(k) volt. Így az élsúlyok változása:
d(k)−d(n)+n′2+k′2−n1−k1=k1+k′2−n1−n′2+n′2+k′2−n1−k1=2(k′2−n1).
Mivel nem növelhetjük az élsúlyok összegét, ezért: 2(k′2−n1)≤0, azaz k′2≤n1.
Cseresznye. Legyen a gráf három csúcsa u,t,a, ahol ua nem-él, míg ta él, továbbá d(u),d(t)≤d(a). Az élbehúzási feltétel ua-ra: a′1≤u2, míg az éltörlési feltétel ta-ra: t′2≤a1. A kettőt összeolvasva azt kapjuk, hogy t′2≤a1≤a′1≤u2, azaz t′2≤u2.
Fordított cseresznye. Legyen a gráf három csúcsa m,u,t, ahol mu nem-él, míg mt él, továbbá d(m)≤d(u),d(t). Az élbehúzási feltétel mu-ra: u′1≤m2, míg az éltörlési feltétel mt-ra: m′2≤t1. A kettőt összeolvasva azt kapjuk, hogy u′1≤m2≤m′2≤t1, azaz u′1≤t1.
Partíció a minimális fokszámból. Legyen a gráf (egyik) minimális fokszámú csúcsa m. Feltehető, hogy 0<d(m): ha behúzunk egy élt egy izolált pontból, a súlyok összege nem csökken. Legyen A az m-mel össze nem kötött, míg B az m-mel összekötött csúcsok halmaza. Ekkor a fordított cseresznye részbeli érvelés szerint minden a∈A, b∈B párra igaz, hogy a′1≤b1.
Tegyük fel, hogy létezik olyan n∈A, k∈B, amelyekre d(n)>d(k). Tudjuk, hogy n′1≤k1. Mivel d(n)>d(k), ezért van olyan x csúcs, amely n-nel össze van kötve, de k-val nem. d(x) nagysága szerint három eset képzelhető el:
- d(x)≥d(n). Ekkor k,n,x-re alkalmazva a cseresznyebeli feltételt: n′2≤k2. Ez ellentmond a d(n)>d(k) feltevésnek, hiszen d(n)=n′1+n2≤n′1+n′2≤k1+k2≤k′1+k2=d(k).
- d(k)<d(x)<d(n). Ekkor m−k−x−n egy alternáló kört alkot (mk él, kx nem-él, xn él, nm nem-él). Cseréljük ki a kör éleit nem-élekre, míg a nem-éleit élekre. Ekkor a fokszámok nem változnak, sőt a körön belül nő az élsúly, hiszen (d(n)−d(x))+(d(k)−d(m))<(d(n)−d(m))+(d(x)−d(k)).
- d(x)≤d(k). Ekkor m−k−x−n egy alternáló kört alkot (mk él, kx nem-él, xn él, nm nem-él). Cseréljük ki a kör éleit nem-élekre, míg a nem-éleit élekre. Ekkor a fokszámok nem változnak, a körön belül pedig állandó marad az élsúlyok összege, hiszen (d(n)−d(x))+(d(k)−d(m))=(d(n)−d(m))+(d(k)−d(x)). Viszont így n és k helyet cserélt a partícióban, azaz ilyen lépésekkel elérhető, hogy az A halmazban lévő csúcsok fokszámai ne haladják meg a B halmazban szereplő csúcsok fokszámait.
Tehát feltehetjük azt, hogy minden a∈A, b∈B párra igaz, hogy d(a)≤d(b).
Vizsgáljuk meg azt, hogy lehet-e él A-ban. Tegyük fel, hogy p,q∈A, pq él, és d(p)≤d(q). Ekkor a fordított cseresznye érvelés miatt, p a B halmaz minden csúcsával is össze van kötve (hiszen q1≤b1). Másrészt a cseresznye érvelést alkalmazva az m,p,q hármasra adódik, hogy |B|+1≤p′2≤m2=|B|. Ez ellentmondás, tehát A-n belül nincsen él.
Így m csak akkor lehet minimális, ha az A halmaz minden eleme össze van kötve B halmaz minden elemével.
Lehetséges-e, hogy B-n belül fut nem-él? Tegyük fel, hogy r,s∈B, ahol rs nem-él, és d(r)≤d(s). Ekkor a fordított cseresznye érvelés miatt m,r,s-re teljesülnie kell, hogy [B|=m′2≤r2≤|B|−1. De ez persze ellentmondás.
Így tehát van olyan maximális gráf, melynek a szerkezete olyan, hogy egy teljes gráf minden csúcsa össze van kötve egy üres gráf minden csúcsával. Innen pedig már könnyen kijön a maximum: ha a teljes gráf mérete X>0, az üresé pedig Y>0, ahol X+Y=N, akkor a súlyok összege
X(X−1)/2⋅0+XY⋅(Y−1)=XY(Y−1).
Hasonlítsuk össze XY(Y−1)-et és (X−1)(Y+1)Y-t: a különbségük (2X−Y−1)Y, azaz Y növelésével addig nő a szorzat, amíg Y+1<2X, azaz N+1<3X és 3Y<2N−1. Innen könnyen adódik, hogy a maximumot X=⌊N+13⌋, Y=⌈2N−13⌉ esetén érjük el (ha N hármas maradéka 2, akkor két jó pár is van).
Statisztika:
12 dolgozat érkezett. 7 pontot kapott: Duchon Márton, Varga Boldizsár, Wiener Anna. 3 pontot kapott: 3 versenyző. 2 pontot kapott: 3 versenyző. 1 pontot kapott: 1 versenyző. 0 pontot kapott: 2 versenyző.
A KöMaL 2024. januári matematika feladatai
|