Loading [MathJax]/jax/output/HTML-CSS/jax.js
Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok
Informatika rovattal
Kiadja a MATFUND Alapítvány
Már regisztráltál?
Új vendég vagy?

Az A. 870. feladat (2024. január)

A. 870. Egy egyszerű gráf minden élére ráírjuk az él két végpontja fokszámainak különbségét. Egy N csúcsú gráfban legfeljebb mennyi lehet az élekre írt számok összege?

Javasolta: Lenger Dániel és Szűcs Gábor (Budapest)

(7 pont)

A beküldési határidő 2024. február 12-én LEJÁRT.


A gráfban egy v csúcsból a nála kisebb fokú csúcsokba menő élek száma legyen v1, a nála kisebb vagy egyenlő fokúakba menő élek száma legyen v1. Definiáljuk hasonlóan a nagyobb fokúakra a v2, ill. v2 mennyiségeket is, legyen továbbá d(v) a csúcs foka, ekkor d(v)=v1+v2=v1+v2.

A továbbiakban olyan gráfokat vizsgálunk, ahol az élsúlyok összege maximális. A következő megfigyeléseket tehetjük ezekkel kapcsolatban:

Élbehúzás. Legyen k és n a gráf két össze nem kötött csúcsa, ahol d(k)d(n). Vizsgáljuk meg, hogy a kn él behúzása esetén hogyan változik a rájuk illeszkedő élek súlya. A csúcsokból a nem nagyobb fokúak felé menő éleken eggyel nő, míg a nagyobb fokúak felé menőkön eggyel csökken. A változás tehát n1+k1n2k2. Továbbá a behúzott él súlya d(n)d(k). Így az élsúlyok változása:

d(n)d(k)+n1+k1n2k2=n1+n2k1k2+n1+k1n2k2=2(n1k2).

Mivel nem növelhetjük az élsúlyok összegét, ezért: 2(n1k2)0, azaz n1k2.

Éltörlés. Legyen k és n a gráf két összekötött csúcsa, ahol d(k)d(n). Vizsgáljuk meg, hogy a kn él törlése esetén hogyan változik a rájuk illeszkedő élek súlya. A csúcsokból a nem kisebb fokúak felé menő éleken eggyel nő, míg a kisebb fokúak felé menőkön eggyel csökken. A változás tehát n2+k2n1k1. Továbbá a törölt él súlya d(n)d(k) volt. Így az élsúlyok változása:

d(k)d(n)+n2+k2n1k1=k1+k2n1n2+n2+k2n1k1=2(k2n1).

Mivel nem növelhetjük az élsúlyok összegét, ezért: 2(k2n1)0, azaz k2n1.

Cseresznye. Legyen a gráf három csúcsa u,t,a, ahol ua nem-él, míg ta él, továbbá d(u),d(t)d(a). Az élbehúzási feltétel ua-ra: a1u2, míg az éltörlési feltétel ta-ra: t2a1. A kettőt összeolvasva azt kapjuk, hogy t2a1a1u2, azaz t2u2.

Fordított cseresznye. Legyen a gráf három csúcsa m,u,t, ahol mu nem-él, míg mt él, továbbá d(m)d(u),d(t). Az élbehúzási feltétel mu-ra: u1m2, míg az éltörlési feltétel mt-ra: m2t1. A kettőt összeolvasva azt kapjuk, hogy u1m2m2t1, azaz u1t1.

Partíció a minimális fokszámból. Legyen a gráf (egyik) minimális fokszámú csúcsa m. Feltehető, hogy 0<d(m): ha behúzunk egy élt egy izolált pontból, a súlyok összege nem csökken. Legyen A az m-mel össze nem kötött, míg B az m-mel összekötött csúcsok halmaza. Ekkor a fordított cseresznye részbeli érvelés szerint minden aA, bB párra igaz, hogy a1b1.

Tegyük fel, hogy létezik olyan nA, kB, amelyekre d(n)>d(k). Tudjuk, hogy n1k1. Mivel d(n)>d(k), ezért van olyan x csúcs, amely n-nel össze van kötve, de k-val nem. d(x) nagysága szerint három eset képzelhető el:

  • d(x)d(n). Ekkor k,n,x-re alkalmazva a cseresznyebeli feltételt: n2k2. Ez ellentmond a d(n)>d(k) feltevésnek, hiszen d(n)=n1+n2n1+n2k1+k2k1+k2=d(k).
  • d(k)<d(x)<d(n). Ekkor mkxn egy alternáló kört alkot (mk él, kx nem-él, xn él, nm nem-él). Cseréljük ki a kör éleit nem-élekre, míg a nem-éleit élekre. Ekkor a fokszámok nem változnak, sőt a körön belül nő az élsúly, hiszen (d(n)d(x))+(d(k)d(m))<(d(n)d(m))+(d(x)d(k)).
  • d(x)d(k). Ekkor mkxn egy alternáló kört alkot (mk él, kx nem-él, xn él, nm nem-él). Cseréljük ki a kör éleit nem-élekre, míg a nem-éleit élekre. Ekkor a fokszámok nem változnak, a körön belül pedig állandó marad az élsúlyok összege, hiszen (d(n)d(x))+(d(k)d(m))=(d(n)d(m))+(d(k)d(x)). Viszont így n és k helyet cserélt a partícióban, azaz ilyen lépésekkel elérhető, hogy az A halmazban lévő csúcsok fokszámai ne haladják meg a B halmazban szereplő csúcsok fokszámait.

Tehát feltehetjük azt, hogy minden aA, bB párra igaz, hogy d(a)d(b).

Vizsgáljuk meg azt, hogy lehet-e él A-ban. Tegyük fel, hogy p,qA, pq él, és d(p)d(q). Ekkor a fordított cseresznye érvelés miatt, p a B halmaz minden csúcsával is össze van kötve (hiszen q1b1). Másrészt a cseresznye érvelést alkalmazva az m,p,q hármasra adódik, hogy |B|+1p2m2=|B|. Ez ellentmondás, tehát A-n belül nincsen él.

Így m csak akkor lehet minimális, ha az A halmaz minden eleme össze van kötve B halmaz minden elemével.

Lehetséges-e, hogy B-n belül fut nem-él? Tegyük fel, hogy r,sB, ahol rs nem-él, és d(r)d(s). Ekkor a fordított cseresznye érvelés miatt m,r,s-re teljesülnie kell, hogy [B|=m2r2|B|1. De ez persze ellentmondás.

Így tehát van olyan maximális gráf, melynek a szerkezete olyan, hogy egy teljes gráf minden csúcsa össze van kötve egy üres gráf minden csúcsával. Innen pedig már könnyen kijön a maximum: ha a teljes gráf mérete X>0, az üresé pedig Y>0, ahol X+Y=N, akkor a súlyok összege

X(X1)/20+XY(Y1)=XY(Y1).

Hasonlítsuk össze XY(Y1)-et és (X1)(Y+1)Y-t: a különbségük (2XY1)Y, azaz Y növelésével addig nő a szorzat, amíg Y+1<2X, azaz N+1<3X és 3Y<2N1. Innen könnyen adódik, hogy a maximumot X=N+13, Y=2N13 esetén érjük el (ha N hármas maradéka 2, akkor két jó pár is van).


Statisztika:

12 dolgozat érkezett.
7 pontot kapott:Duchon Márton, Varga Boldizsár, Wiener Anna.
3 pontot kapott:3 versenyző.
2 pontot kapott:3 versenyző.
1 pontot kapott:1 versenyző.
0 pontot kapott:2 versenyző.

A KöMaL 2024. januári matematika feladatai