Loading [MathJax]/jax/element/mml/optable/GeneralPunctuation.js
Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok
Informatika rovattal
Kiadja a MATFUND Alapítvány
Már regisztráltál?
Új vendég vagy?

Az A. 904. feladat (2025. március)

A. 904. Legyen n pozitív egész szám. Egy 2n oldalú szabályos sokszög egyik csúcsában ül Luca, a lusta bolha. Luca minden ugrása során kiválasztja a sokszögnek valamelyik szimmetriatengelyét, majd annak átugrik a túloldalára úgy, hogy tükrözi magát arra a tengelyre. Jelölje P(n) azt, hogy hány különböző módon tud Luca 2n egymás utáni ugrást végrehajtani úgy, hogy útja végén visszatérjen kezdeti helyzetébe és közben ne tükrözze magát ugyanarra a tengelyre kétszer. (Előfordulhat, hogy Luca helyben ugrik egyet, ez is ugrásnak minősül.)

a) Határozzuk meg P(n) értékét, ha n páratlan.

b) Igazoljuk, hogy ha n páros, akkor

P(n)=(n1)!n!dn,dN(φ(nd)(2dd)),

ahol φ(k) a k-nál kisebb, k-hoz relatív prím pozitív egészek számát jelöli.

Javasolta: Csikvári Péter és Nagy Kartal (Budapest)

(7 pont)

A beküldési határidő 2025. április 10-én LEJÁRT.


Számozzuk meg a sokszög csúcsait az 1,2,...,2n számokkal. Egy tengelyes tükrözés egy a számmal írható le, ahol a végigfut az 1,2,...,2n számokon, és az x csúcs képe ax (modulo 2n). A feladatban tehát azt kérdezik, hogy az 1,2,...,2n számoknak hány olyan a1,a2,...,a2n sorrendje van, amelynél L=a2n(a2n1(...(a2(La1)))) modulo 2n (ahol L Luca kezdeti pozícióját jelöli). A zárójeleket felbontva azt kapjuk, hogy L=L+(a2na2n1+...+a2a1) modulo 2n, azaz a2na2n1+....+a2a1=0 modulo 2n.

a) Megmutatjuk, hogy ha n páratlan, akkor nem kaphatunk 0-t modulo 2n. Ez azért van, mert az 1+2+...+2n=n(2n+1)=n modulo 2n, de ha a1+a3+...+a2n1=a2+a4+...+a2n=x modulo 2n, akkor 2x=n modulo 2n, ami nyilván lehetetlen, ha n páratlan. Ilyenkor tehát P(n)=0.

b) Az előző részt felhasználva az x=n/2 modulo n, azaz azt kell kiszámolnunk, hogy hányféle módon lehet n számot kiválasztani az 1,2,...,2n számok közül, hogy az összegük n-nel osztva m=n/2 maradékot adjon. A stratégiánk a következő: kiszámoljuk, hogy hány esetben lesz az n darab kiválasztott szám összege osztható m=n/2-vel, és kivonjuk belőle azokat az eseteket, amikor n-nel is osztható az összeg.

Tekintsük a

p(x,y)=2ni=1(1+xiy)

kétváltozós polinomot. Ebben a polinomban az xayb tag együtthatója azzal egyenlő, hogy hány olyan b elemű részhalmaza van az {1,2,...,2n} halmaznak, amelyben az elemek összege a. Nekünk tehát az xiyn együtthatóinak az összegére van szükség, ahol i végigfut az m=n/2 többszörösein. Legyen ω egy m=n/2-ik primitív egységgyök. Most az állítjuk, hogy a

1mmk=1p(ωk,y)

polinomban az yn együtthatója épp a keresett szám. Ez azon a jól ismert tényen múlik, hogy a mk=1ωak összeg értéke 0, ha a nem osztható m-mel, egyébként pedig m. Következő célunk tehát p(ωk,y) meghatározása. Legyen ξ egy d-ik primitív egységgyök, ahol d|2n. Ekkor a jól ismert zd1=(z1)(zξ)(zξ2)...(zξd1) állítás alapján di=1(1+ξiy)=1(1)dyd. Így, mivel a ξ hatványai ciklikusan ismétlődnek, p(ξ,y)=(1+(1)d+1yd)2nd. Innen megvagyunk, hiszen ωk egy mgcd(k,m)-ik primitív egységgyök (gcd(a,b) az a és b szám legnagyobb közös osztóját jelöli).

Vizsgáljuk most yn együtthatóját a 1mmk=1p(ωk,y) polinomban. Az (1+(1)d+1yd)2nd polinomban a binomiális tétel alapján az yn együtthatója (1)n(d+1)d(2n/dn/d), ha d|n, amúgy nem keletkezik yn-es tag. Azt is meg kell számolnunk, hogy hány esetben lesz ωk egy d-ik primitív egységgyök (ilyenkor d persze m=n/2-t is osztja, és ezen a ponton jegyezzük meg, hogy ez szerencsére azt is jelenti, hogy az (1) kitevője páros, hiszen n/d is az): ez pontosan akkor következik be, ha gcd(k,m)=m/d, azaz k az m/d és egy 1 és d közötti, d-hez relatív prím szám szorzata, vagyik φ(d) darab esetben. Tehát a keresett együttható

1md|mφ(d)(2n/dn/d)=1md|mφ(m/d)(4d2d)=1md|n,d párosφ(n/d)(2dd).

Ha most az n-nel osztható részhalmazok számát szeretnénk meghatározni, akkor hasonló módon járhatunk el, csak most ω-t egy n-ik egységgyöknek kell választani. A fenti számolásban ott lesz egy apró különbség, hogy (1)n(d+1)d most tud 1 is lenni: ha d osztópárja, d=n/d páratlan (ilyenkor d páros érték, tehát d+1 is páratlan), vagy más szóval d osztja n-et, de n/2-t nem (itt érdemes megfigyelni, hogy éppen ezek az osztók hiányoztak a korábbi összegünkből). Így most az n-nel osztható összegekre azt kapjuk, hogy

1nd|n(1)n(d+1)dφ(d)(2n/dn/d)=1nd|n(1)dφ(n/d)(2dd).

Így végül a keresett szám a fenti összegek különbsége (most már d helyett d-t írva a szummákban):

(1m1n)d|n,d párosφ(n/d)(2dd)+1nd|n,d páratlanφ(n/d)(2dd),

és ez épp a bizonyítandót adja, hiszen 1/m1/n=2/n1/n=1/n, és a kiválasztott n-est, illetve a komplementerét n!n! féle módon lehet sorbarendezni (a megoldás elején elmondottakból következik az a nem magától értetődő tény, hogy az egy ponton átmenő tengelyű tükrözések kompoziciójánál nem számít a páros, illetve a páratlan helyeken szereplő tükrözések sorrendje).


Statisztika:

Az A. 904. feladat értékelése még nem fejeződött be.


A KöMaL 2025. márciusi matematika feladatai