Loading [MathJax]/jax/output/HTML-CSS/jax.js
Mathematical and Physical Journal
for High Schools
Issued by the MATFUND Foundation
Already signed up?
New to KöMaL?

Problem B. 4631. (April 2014)

B. 4631. The circles k0, k1, k2, k3 lie in the same plane and pairwise touch each other on the outside. The point of contact of ki and kj is Tij. Let k0 have centre O and radius r, and let the circle T12T23T31 have centre U and radius R. Prove that OU2=R24Rr+r2.

(6 pont)

Deadline expired on May 12, 2014.


Sorry, the solution is available only in Hungarian. Google translation

Megoldás. Kettő segédállítással kezdünk:

1. segédállítás: Tegyük fel, hogy a c1 és c2 körvonalak nem metszik egymást. Ekkor létezik olyan inverzió, amely a c1 és c2 köröket koncentrikus körökbe képezi.

Az 1. segédállítás bizonyítása: Legyen c1 középpontja O1, c2 középpontja O2. Ha O1=O2, akkor bármilyen O1 pólusú inverzió megfelel.

Ha O1O2, akkor legyen a c1 és c2 körök hatványvonala h. Mivel c1 és c2 nem metszi egymást, h sem metszi a c1 és c2 körök egyikét sem. Legyen Hh hatványvonal tetszőleges pontja. A hatványvonal definíciója miatt H-ból a c1 és c2 körökhöz egyenlő hosszú érintők húzhatóak, jelöljük ezek közös hosszát e-vel, és tekintsük a H középpontú, e sugarú c kört. Világos, hogy c merőlegesen metszi c1-et és c2-t. Továbbá c két pontban metszi az f=O1O2 centrális egyenest. Legyen ezen metszéspontok egyike P, k pedig egy P középpontú tetszőleges kör (1. ábra).

1. ábra

Megmutatjuk, hogy a k-ra vonatkozó inverzió a kívánalmaknak eleget tesz. Legyenek értelemszerűen a megfelelő körök és egyenesek k-ra vonatkozó inverz képei a c1 és c2 körök, valamint az f és c egyenesek. Az inverzió szögtartása miatt f és c merőlegesen metszi c1 és c2 mindegyikét, vagyis az egymástól különböző f és c egyenesek illeszkednek a c1 és c2 körök középpontjaira. Ebből következik, hogy a c1 és c2 körök középpontja közös, vagyis c1 és c2 koncentrikusak. Ezzel a segédállítást beláttuk.

1. megjegyzés: A gondolatmenetből kiolvasható, hogy a különböző H középpontú körök szükségképpen ugyanabban a két pontban metszik az e centrálist. A háttérben valójában a c1 és c2 körök által generált elliptikus körsor, valamint a rá ortogonális (más szóhasználattal hozzá konjugált) hiperbolikus körsor geometriája húzódik, amiről bővebben Hajós György: Bevezetés a geometriába c. könyvének 40. pontjában olvashatunk.

2. megjegyzés: Az állítás erősíthető, előírhatjuk, hogy a koncentrikus c1 és c2 körök közül melyik legyen a belső, és melyik a külső. Ehhez a két kapott lehetséges P pont közül kell a megfelelőt kiválasztanunk. Ennek részletes belátását az olvasóra bízzuk, a továbbiakban csak azt fogjuk felhasználni, hogy ha c1 belsejében van c2, akkor elérhető, hogy c2 is c1 belsejében legyen; ehhez egy mindkét körön kívüli pólusra kell invertálni.

3. megjegyzés: Ha a c1 és c2 körök metszik egymást, nyilvánvalóan nincs olyan inverzió, amely őket koncentrikus körökbe képezi.

2. segédállítás: Legyen a k kör középpontja O, egy O-ra illeszkedő egyenes, A, B, C és D pedig négy különböző, O-tól különböző pont -en. A k-ra vonatkozó inverzió az A, B, C és D pontokat rendre az A, B, C és D pontokba képezi. Ekkor

ACCB:ADDB=ACCB:ADDB,

ahol az XYYZ arányhoz pozitív előjelet rendelünk, ha Y¯XZ, egyébként pedig negatívat.

A 2. segédállítás bizonyítása: Válasszuk a koordinátarendszert úgy, hogy O legyen az origó, k sugara legyen egységnyi, és az egyenes egybeessen az x-ten­gellyel. Ekkor az állítás ekvivalens a könnyen ellenőrizhető

accb:addb=1a1c1c1b:1a1d1d1b

azonossággal. Ezzel a 2. segédállítást beláttuk.

4. megjegyzés: A 2. segédállítás egy speciális esete annak a ténynek, hogy az inverzió tartja a kettősviszonyt, lásd Dobos Sándor, Hraskó András, Kiss Géza, Surányi László: Geometria, 11.–12. évfolyam c. könyvében a 3.8. szakasz 3.2. és 3.3. feladatait, illetve Szőkefalvi-Nagy Béla: Komplex függvénytan c. könyvének 3. fejezetét.

Ezután rátérünk a feladat megoldására. Az állítás csak abban az esetben igaz, ha a négy érintkező kör közül k0 a középső, először ezzel az esettel foglalkozunk.

Legyen k4T12T23T31 kör. Világos, hogy k4 a belsejében tartalmazza k0-t, és merőlegesen metszi a k1, k2 és k3 köröket. Tegyük fel, hogy OU és messe az OU egyenes k4-et az A és D pontokban, k0-t a B és C pontokban a 2. ábra szerint. Az 1. segédállítást, illetve a 2. megjegyzést felhasználva hajtsunk végre egy alkalmas P középpontú k körre vonatkozó inverziót, amely a k0 és k4 köröket a koncentrikus k0 és k4 körökbe képezi, ahol k0k4 belsejében van. A k1, k2 és k3 körök k1, k2 és k3 képei is körök lesznek, amelyek merőlegesen metszik k4-et, és kívülről érintik k0-t. Az A, B, C és D pontok egy P pólusból induló félegyenesre illeszkednek, ezért A, B, C és D képeik is, de sorrendjük az eredetihez képest megfordul. Így az inverzió után a 3. ábrát kapjuk.

2. ábra                                                   3. ábra

Használjuk a 3. ábra jelöléseit, k0 és k4 közös centruma legyen ˆO. Mivel k1, k2 és k3 merőlegesen metszik k4-t, egymást páronként kívülről érintik, valamint érintik a k4-vel koncentrikus k0 kört, a sugaraik megegyeznek. Ebből könnyen látható, hogy ˆO^O1T12 derékszögű háromszög ˆO szöge 60, átfogójának felezőpontja M. Így k1 sugara egyrészt ^O1T01=2Rr, másrészt ^O1T12=3R, ahol r és R rendre k0 és k4 sugarát jelöli. Innen r=(23)R adódik, majd egyszerű számolással kapjuk, hogy

ABBD:ACCD=RrR+r:R+rRr=(3133)2=13.

Most alkalmazzuk a 2. segédállítást, amiből következik, hogy

ABBD:ACCD=13.

Bevezetve a d=UV jelölést a 2. ábra szerint AB=d+Rr, BD=R+rd, AC=R+r+d és CD=Rrd. Ezt visszahelyettesítve (1)-be nyerjük, hogy

R+drR+rd:R+r+dRrd=13,

amiből a bizonyítandó d2=R24Rr+r2 összefüggés egyszerű átszorzással következik.

Hátra van az O=U eset vizsgálata. Ekkor d=0 és az inverzió előtti ábránk lényegében megegyezik a 3. ábrával, így r=(23)R, és R24Rr+r2=0 is azonnal következik. Ezzel azt az esetet beláttuk, amikor k0 a középső kör.

4. ábra

Ha k0 nem a középső az adott négy páronként érintő kör közül, akkor az állítás nem igaz, de nagyon hasonló formula teljesül. Ez az eset az előzőhöz analóg módon kezelhető, ezért csak vázlatosan ismertetjük a lépéseket. A megfelelő inverzió után ismét a 3. ábrát kapjuk, ezért (1) továbbra is érvényes. Azonban ez esetben a 4.ábra szerint

AB=R+d+r,BD=d+rR,

AC=r+d+R  és  CD=drR.

Ezt (1)-be visszaírva, rendezés után a d2=R2+4Rr+r2 összefüggést kapjuk.


Statistics:

7 students sent a solution.
6 points:Andi Gabriel Brojbeanu, Forrás Bence, Maga Balázs, Williams Kada.
5 points:Machó Bónis.
2 points:1 student.
1 point:1 student.

Problems in Mathematics of KöMaL, April 2014