![]() |
A P. 5438. feladat (2022. november) |
P. 5438. Egy spanyol gazdaságban a képen látható olajbogyópréssel törik péppé a bogyókat. A 90 cm átmérőjű zúzókerék tisztán gördülő síkja, amit az ábrán szaggatott vonal jelez, a tengelytől 75 cm távolságban van. A csacsi farka a tengelytől 180 cm távolságban verdesi a rudat, miközben az állat 2,4 m/s sebességgel körbe-körbe fut. A zúzókerékre egy 1 g tömegű olajbogyó ragad.
a) Mekkora az olajbogyó sebessége, amikor a felső A pontba ér?
b) Mekkora a olajbogyó gyorsulása az A pontban?
c) Mekkora és milyen irányú eredő erőt fejt ki a zúzókerék az olajbogyóra a legfelső A pontban?
Közli: Baranyai Klára, Veresegyház
(5 pont)
A beküldési határidő 2022. december 15-én LEJÁRT.
I. megoldás. a) A kerék tengelyeként szolgáló rúd egyenletesen forog körbe, pontjainak kerületi sebessége a tengelytől mért távolságukkal arányos. Ezért a megadott adatok alapján a kerék középpontja
vkp=75cm180cm⋅2,4ms=1ms
sebességgel halad. Mivel a kerék tisztán gördül, a legfelső A pont a középpont sebességének kétszeresével mozog, tehát az olajbogyó sebessége:
vA=2ms.
Másképp is megkaphatjuk ezt az eredményt. A vízszintes rúd
Ω=2,4 m/s1,8 m=43 1 s
szögsebességgel forog körbe, így a függőleges tengelytől R=0,75 m távolságra lévő zúzókerék középpontja
vkp=RΩ=1 ms
sebességgel halad. Az r=0,45 m sugarú zúzókerék ω szögsebességgel forog a vízszintes rúd körül, tehát az olajbogyó sebessége a kerék középpontjához képest rω. A zúzókerék legalsó pontjának sebessége nulla, emiatt
RΩ−rω=0,azazrω=RΩ=vkp=1ms.
Az A pontban tehát az olajbogyó sebessége
vA=RΩ+rω=2RΩ=2ms.
b) Az olajbogyó gyorsulásának kiszámítása nehezebb feladat. A bogyó mozgása – mint már leírtuk – két egyenletes körmozgásból tehető össze. A zúzókerék középpontja a függőleges tengely körül Ω szögsebességgel forog, a gyorsulása (\displaystyle \boldsymbol a_\text{rúd}) tehát \displaystyle R\Omega^2, iránya vízszintes és a tengely felé mutat. Az olajbogyó a zúzókerék középpontja körül \displaystyle \omega szögsebességű, \displaystyle r sugarú körpályán mozog, ehhez a mozgáshoz függőlegesen lefelé irányuló, \displaystyle r\omega^2 nagyságú (\displaystyle \boldsymbol a_\text{kerék}) gyorsulás tartozik. Az olajbogyó teljes \displaystyle \boldsymbol a gyorsulása a talajhoz rögzített inerciarendszerben nem egyszerűen \displaystyle \boldsymbol a_\text{rúd}+\boldsymbol a_\text{kerék}, hanem ehhez még egy harmadik tag, az ún. Coriolis-gyorsulás is hozzáadódik (lásd pl. a Négyjegyű függvénytáblázatok Tehetetlenségi erők alpontját). Azy \displaystyle \boldsymbol\Omega szögsebességgel forgó rendszerben a rendszerhez képest \displaystyle \boldsymbol v sebességgel mozgó test Coriolis-gyorsulása
\displaystyle \boldsymbol a_\text{Coriolis}=2 \boldsymbol\Omega \times\boldsymbol v.
Esetünkben \displaystyle \boldsymbol\Omega függőlegesen felfelé mutató \displaystyle \Omega nagyságú vektor, \displaystyle \boldsymbol v a kerék középpontjának pillanatnyi sebességével párhuzamos, vízszintes vektor. Ezek szerint a Coriolis-gyorsulás nagysága
\displaystyle a_\text{Coriolis}=2r\omega\Omega=2R\Omega^2,
iránya a rúddal párhuzamos és a függőleges tengely felé mutat.
Megjegyzés. 1. A Coriolis-gyorsulás szerepét jól illusztrálja a következő példa. Ha egy \displaystyle \Omega szögsebességgel forgó korongon a forgástengelytől \displaystyle R távolságban, a koronghoz képest \displaystyle v sebességgel körpályán mozog egy test, akkor a sebessége az inerciarendszerben \displaystyle R\Omega+v, a gyorsulása pedig
\displaystyle a=\frac{v_\text{teljes}^2}{R}=\frac{(R\Omega+v)^2}{R}=R\Omega^2+\frac{v^2}{R}+2v\Omega.
A jobb oldal első tagja a korong pontjainak centripetális gyorsulása, a második tag a koronghoz viszonyított mozgás centripetális gyorsulása, a harmadik pedig a Coriolis-gyorsulás.
Az olajbogyó teljes gyorsulása végül:
\displaystyle \boldsymbol a_\text{teljes}=\boldsymbol a_\text{rúd}+\boldsymbol a_\text{kerék} +\boldsymbol a_\text{Coriolis},
amelynek vízszintes (,,befelé'' mutató) komponense
\displaystyle a_\text{be}=R\Omega^2+2R\Omega^2=3R\Omega^2=4{,}0~\frac{\rm m}{\rm s^2},
függőleges (lefelé mutató) összetevője
\displaystyle a_\text{le}=r\omega^2=2{,}22~\frac{\rm m}{\rm s^2},
a gyorsulásvektor nagysága pedig
\displaystyle a_\text{teljes}=\sqrt{a^2_\text{be}+a^2_\text{le}}= 4{,}58~\frac{\rm m}{\rm s^2}.
\displaystyle c) Az olajbogyóra két erő hat: az \displaystyle mg nagyságú nehézségi erő és a kerék felülete által kifejtett \displaystyle \boldsymbol F erő, melynek vízszintes komponense \displaystyle F_\text{be}, függőleges komponense \displaystyle F_\text{fel}. A mozgásegyenletek:
\displaystyle mg-F_\text{fel}=ma_\text{le}, \qquad \rightarrow \qquad F_\text{fel}=m(g-a_\text{le})=7{,}59\cdot 10^{-3}~\rm N,
illetve
\displaystyle F_\text{be}=ma_\text{be}=4{,}00\cdot 10^{-3}~\rm N.
Az erő nagysága
\displaystyle F=\sqrt{F^2_\text{fel}+F^2_\text{be}}=8{,}58\cdot 10^{-3}~\rm N,
a vízszintessel bezárt szöge
\displaystyle \alpha=\arctg\dfrac{F_\text{fel}}{F_\text{be}} =62{,}2^\circ.
II. megoldás. Az olajbogyó sebességét és gyorsulását a tehetetlenségi erők (a Coriolis erő és a centrifugális erő) elkerülésével is kiszámíthatjuk, ha mindvégig a talajhoz képest álló inerciarendszerben számolunk.
Az ábrán látható derékszögű koordináta-rendszerben a kerék \displaystyle K középpontjának koordinátái az olajbogyó \displaystyle A ponton való áthaladását követő \displaystyle t idő elteltével:
\displaystyle \boldsymbol r_K=(R\cos\Omega t, R\sin\Omega t, r).
Ennyi idő alatt a zúzókerék síkja \displaystyle \Omega t szöggel fordult el a függőleges tengely körül, a kerék rúd körüli elfordulása pedig \displaystyle \omega t. Ez utóbbi miatt az olajbogyó \displaystyle P pontja \displaystyle r\sin \omega t távolságra kerül az \displaystyle A ponton átmenő függőleges egyenestől. Az ábráról leolvasható, hogy az olajbogyó koordinátái:
\displaystyle x(t)=R\cos\Omega t-r\sin\Omega t\cdot \sin \omega t,
\displaystyle y(t)=R\sin\Omega t+r\cos\Omega t\cdot \sin \omega t,
\displaystyle z(t)=r(1+\cos\omega t).
Az \displaystyle x(t) függvény a
\displaystyle \sin\alpha\sin\beta=\tfrac12\cos(\alpha-\beta)- \tfrac12\cos(\alpha+\beta)
azonosság felhasználásával így is felírható:
\displaystyle x(t)=R\cos\Omega t+\frac{r}2\cos(\Omega+\omega)t-\frac{r}2\cos(\Omega-\omega)t.
Ez három koszinuszos függvény összege, éppen olyanoké, mint amilyenek a kezdősebesség nélkül induló harmonikus rezgőmozgást írják le. Az analógia alapján a \displaystyle P pont \displaystyle x tengely irányú gyorsulása \displaystyle t=0 pillanatban:
\displaystyle a_x(0)=-R\Omega^2-\frac{r}2 (\Omega+\omega)^2+\frac{r}2 (\Omega-\omega)^2= -R\Omega^2-2r\omega\Omega=-3R\Omega^2.
Hasonlóan olvashatjuk le, hogy
\displaystyle v_y(0)=2R\Omega,\qquad a_y(0)=0,
továbbá
\displaystyle v_z(0)=0,\qquad a_z(0)=-r\omega^2.
Megjegyzés. Hasonló módon számíthatjuk ki az olajbogyó gyorsulását abban a pillanatban, amikor az \displaystyle A-val átellenes helyzetben van (feltételezve, hogy még ott is hozzátapad a zúzókerékhez). Meglepő módon azt kapjuk, hogy a pálya legalsó pontjánál (vagyis ott, ahol az olajbogyó sebessége nulla) a vízszintes irányú gyorsulása \displaystyle +R\Omega^2, tehát ,,kifelé'' gyorsulna. Ennek szemléletes magyarázata az, hogy az olajbogyó pályája nem egy \displaystyle R sugarú hengerpaláston történik, hanem egy \displaystyle R és egy \displaystyle \sqrt{R^2+r^2} sugarú henger között megy végbe. A bogyó bizonyos helyzetekben egyre jobban eltávolodik a függőleges tengelytől, emiatt lehet kifelé irányuló sebessége és gyorsulása is.
Statisztika:
65 dolgozat érkezett. 5 pontot kapott: Bencz Benedek. 4 pontot kapott: Bodré Zalán, Csiszár András, Elekes Dorottya, Halász Henrik, Kis Márton Tamás, Masa Barnabás, Szanyi Attila, Vincze Farkas Csongor. 3 pontot kapott: 20 versenyző. 2 pontot kapott: 14 versenyző. 1 pontot kapott: 10 versenyző. 0 pontot kapott: 5 versenyző. Nem versenyszerű: 2 dolgozat.
A KöMaL 2022. novemberi fizika feladatai
|