Fórum: Ősrobbanás

Kérdés az is: mi van ha a virtuális elektron-pozitron párok száma végtelen? A végtelenből hiába vesszük el a világ elektromos semlegesítéséhez szükséges mennyiségű elektront, még mindig végtelenül sok marad?

Vegyük észre, hogy a vákuum jelenlegi pozitív töltésére utaló fejtegetés viszont tartalmazza azt a hallgatólagos föltevést, hogy a vákuumban a virtuális elektronok elragadása-materializációja előtt töltés-egyensúly volt. (Ha föltételezzük, hogy az ősrobbanás előtt a vákuumban virtuális elektron túlsúly volt, akkor érthető a világ jelenlegi töltés-egyensúlya, sőt akkor még az sem véletlen, hogy a kvark-gluon plazmában túlsúlyba kerültek a pozitív töltésű kvarkok.) De ha vákuum az ősrobbanás előtt töltés-egyensúlyban volt, mi okozhatta, a kvark-gluon plazmában a pozitív töltések túlsúlyát? Lehet ez véletlen is, de ha a kvark gluon plazma megjelenése annak köszönhető, hogy egymáshoz képest világegyetemnyi anyagnak megfelelő energiával ütközött egymásnak egy proton és egy neutron, akkor talán ez lehet az ok.

Az ősrobbanás jelenlegi elméletei hallgatólagosan föltételezik, hogy az ősrobbanás után kialakult kvark-gluon plazmában töltés-egyensúly volt. Sokminden érthetővé válik, ha ezzel ellentétben föltételezzük, hogy az ősrobbanás után kialakult kvark-gluon plazmában nem volt töltés-egyensúly, hanem a a pozitív töltésű kvarkok túlsúlyban voltak. (Erre utal az is hogy az atommagokban jelenleg is erős túlsúlyban van a pozitív töltés.) Ez magyarázná azt is, hogy miért nem omlott össze egy fekete lyukká a világetemnyi, kis térfogatban összezsúfolódott, hirtelen megjelent anyag: az azonos töltésű kvarkok közötti elektromos taszítás erősebb, mint a köztük ható gravitációs vonzás. Valamint magyarázat arra is, hogy miért nem keletkezett (ugyanannyi) antianyag is az ősrobbanáskor. (Ha a negatív töltésű kvarkok lettek volna túlsúlyban, akkor antianyagból álló univerzum keletkezett volna.) Miután a kvark-gluon plazma kitágult és lehűlt, létrejöttek a könnyű atommagok, amik még mindig taszították egymást. Ezek a pozitív töltésű atommagok a vákuum virtuális elektron-pozitron párjaiból kiszakították maguknak - vagyis materializálták - az elektronokat. (Lehet hogy ehhez mozgási energiájuk egy részét leadták, vagyis kissé tovább hűltek.) Így kialakult a világ anyagában jelenleg is ismert - illetve alapos okkal föltételezett - töltés-egyensúly. Lennie kell viszont egy olyan következménynek, hogy a vákuumban, az üres térben már nem tökéletes a töltés-egyensúly. A vákkumban enyhe(?) pozitív töltés többlet van: tehát több benne a virtuális pozitron, mint a virtuális elektron. Emiatt a tér taszítja önmagát, tágul. Ez magyarázat a sötét energiára (vagy annak egy részére), a kozmológiai állandó eredetére. A fönti elmélet kísérleti igazolása lehetne, ha kiderülne, hogy az antianyag ionizálásához valamivel több energiára van szükség, mert a közönséges anyag magja körül keringő elektronokat kissé vonzza, az antianyag magja körül keringő pozitronokat viszont kissé taszítja a pozitív töltésű vákuum.

Nekem úgy tűnik, hogy valami sántít..

Tehát adva van "a tömeg" amely lassítja az óra járását, no és persze minden folyamat sebességét a közelségének és a nagyságának függvényében.

Aztán adva van az a megfigyelés, amely szerint az órák járási sebességének megváltozásával arányosan megváltozik az érzékelőink által érzékelt frekvencia-ütem.

Ha például a földszinten megmérem egy adott forrásból kilépő fény frekvenciáját és emellett nem csak a méréssel kapott frekvenciát hanem az órám járási sebességét is összehasonlítom például a 10. emeleten mért frekvenciával és az ottani óra járási sebességével,

akkor azt tapasztalom, hogy pontosan akkora a fény frekvencia változása, mint az óra ütem frekvenciájának változása.

Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a fény frekvenciája nem, hanem csak a megfigyelő "sebessége" változik.

Azaz az idő helyi múlási sebessége határozza meg azt, hogy mekkora frekvenciájúnak látjuk-mérjük a fényt és minden e.m. sugárzást.

Természetesen ezek a gondolatok csak az egymáshoz viszonyítva nyugvó mérési helyekre érvényesek.

Kedves predi42, nincs itt logikai iba, lehet hogy félreérthetően írtam.

Az általad írt 1. verzió a gravitációs vöröseltolódás, ennek képlete egy tömegpontnál:

v=-sqrt(2Gm/r)

ezzel a sebességgel kell a sqrt(1-v2/c2)-et számolni.

az általad 2. nek nevezett verzió az Doppler-effektus.

A fizikusok azt hiszik, hogy emiatt vörösebb a fény, de valójában az 1. verzió az érvényes, ha v=-sqrt(2Gm/r) és m = 4*Pí*r3*ró/3, ezzel v = -sqrt(8*Pí*G*ró/3)*r = -H*r

és az így számolt H megegyezik az elméletileg jósolt H = 71 km/s*Mpc-vel.

Nem marad hely a Dopplernek...

Elfelejtettem hogy kell képletet szerkeszteni!

1. Az ált.rel. szerint bármilyen tömegtől távolodó fény vöröseltolódást szenved.

2. A tőlünk "elfelé" mozgó fényforrások fénye vöröseltolódást szenved.

Ez tehát két különböző dolog. Mi itt a Földön távoli napok fényét vizsgálva a két vöröseltolódás összegét érzékeljük.

"1."-t váltaná ki a TIP-es elméleted, mégis "2."-t akarod vele cáfolni. Ez logikai hiba.

Kedves Miklós! Örülök, hogy itt láthatlak. Annak különösen, hogy "újjászülettél". Elég csupán egyetlen érték, a most hangoztatott 13,7 milliárd év felhasználása, hogy megkapjuk a H=71-et. Big-Bang az biztos nem volt. Viszont, amikor a kozmológusok a rájuk záporozó tényeket már nem fogják tudni kikerülni, akkor csak marad a "Bang". A kozmológia területén most is felbukkan az "antianyag". Nagy tömegű felfedezése pedig, úgy érzem, karnyújtásnyira van. Érdeklődéssel várom, hogy utána milyen foltot raknak majd az Ősrobbanás elméletére?

Kedves Ottó, örülök hogy itt találkozom veled. Már sokkal jobban vagyok, sőt újjászülettem.

A többieknek egy gondolatfelvetés:

Az Ősrobbanás elmélete abból született, hogy a távoli galaxisok fénye vörösebb. Az első kézenfekvő gondolat az volt, hogy azért vörösebb, mert távolodik. De van egy másik lehetőség is, a gravitációs vöröseltolódás. Egy m tömegű test r távolságban v = -négyzetgyök(2*G*m/r) sebességgel áramoltatja maga felé az étert. Tehát a tőle r távolságban álló tárgy az éterhez képest v sebességgel mozog, így idődilatációt szenved el. Ha a Földet r sugarú gömbbel veszem körül, r sok millió fényév, akkor a benne ró sűrűségű anyag tömege m = 4*pí*r3*ró/3 lesz. Betéve ezt a sebességképletbe, azt kapom, hogy

v = -négyzetgyök(8*pí*G*ró/3)*r = - H*r

Ha az ismert aadatokat teszem bele, belekalkulálva a sötét anyagot is, akkor H = 71 km/(Mpc*s) körül adódik.

Vagyis ró = ró kritikus, amit a csillagászok többsége elfogad. Hraskó Péter is ezt vallja.

Gyerekek, nincsenek véletlenek. Ha a vöröseltolódás oka a gravitáció, akkor sorry, de nem volt Big Bang...

Bily írja a 12. számú hozzászólásában:

"Meg kell különböztetni két rácspontban elhelyezkedő test távolságának változását, (ha csak a rácsállandót növeljük, vagy csökkentjük), attól a változástól, mikor a testek a rácspontokhoz képest is elmozdulnak."

Még az nem világos a számomra, hogy a fizka jelenleg általánosan elfogadott álláspontja szerint jelenleg is folyik-e a tér tágulása (vagyis a rácsállandó növekedése), vagy jelenleg már csak a galaxiscsoportok távolodnak egymástól és maga a tér már nem tágul?

Isten ments, hogy új vitát indítsak, csak szeretnék belinkelni egy DGY előadást (elég hosszú és tömör).

Dávid Gyula: Különleges anyagok, különleges helyek az Univerzumban

Fogalmazzunk "pontosan": DGY arról beszél, hogy jelenlegi ismereteik/modelljeik alapján, a kutatók hogyan képzelik el a világmindenséget. Szerintem elég gondolatébresztő, de ez alapján senki se fizikázzon (erősen ismeretterjesztő jellegű, nem pedig mindent elmagyarázó), max a pályaválasztóknak lenne egy indok, hogy miért érdemes asztrofizikát tanulni.

Today LET is often treated as some sort of "Lorentzian" or "neo-Lorentzian" interpretation of special relativity. The introduction of length contraction and time dilation for all phenomena in a "preferred" frame of reference (which plays the role of Lorentz's immobile aether), leads to the complete Lorentz transformation. Because of the same mathematical formalism it is not possible to distinguish between LET and SR by experiment . However, in LET the existence of an undetectable ether is assumed and the validity of the relativity principle seems to be only coincidental, which is one reason why SR is commonly preferred over LET. Another important reason for preferring SR is that the new understanding of space and time was also fundamental for the development of general relativity.

Wikipedia - Lorentz ether theory

Ebben pedig még tartalmi hasonlóságot is vélek felfedezni:

"A new explanation of the red shift in the radiation spectrums of distant galaxies disputes the Hubble's hypothesis about dispersion of galaxies and the existence of the big bang. Besides that the origin of the primary cosmic rays and their enormous energies are explained."

Ez már külső jegyeiben is hasonlít a newcosmology.eu-ra, illetőleg az esemenyhorizont.uw.hu-ra.

Ebbe is érdemes belekukkantani, a bírálói vélemény tömör és velős...

Sziasztok! Akinek tetszett a newcosmology.eu oldal, tovább tágíthatja a tudatát erről a honlapról: http://esemenyhorizont.uw.hu A szerző legalább annyit ért a modern fizikához, mint Nádori kolléga, de legalább nem veszi komolyan.

newcosmology.eu, Pályázat, 1. feladat...

"Megjegyzés: A megoldás során mindenképp vegyétek sorra, és építsétek be a fényre vonatkozó kísérletek eredményeit!"

Ezt tudományos szempontból is komolytalannak érzem. Valahogy egy feladathoz fűzött megjegyzés nem így néz ki (pl. a citált matematika órán).

Meg hát előtte a felütés:

nagy betűkkel: "Feladat:", kisebb betűkkel "amit"

hatalmas kép Einsteinről

még nagyobb betűkkel mint előbb: "Einstein"

nagy betűkkel: "sem tudott megoldani"

Valahogy olyan, mint a Fókusz (elnézést az RTL Klub rajongóitól) előzetese. Nem hasonlít egy tudományos cikk absztraktjához...

Kedves Péter! Nem meggyőzni akarok embereket, hanem megismerni, és eszmét cserélni, maximum kifejteni bővebben az álláspontom (már akit érdekel), amit egy fórumon azért másképp tesz az ember. Elnézést, hogy fölajánlottam a személyes találkozót. "De túl komolytalanul van tálalva ahhoz, hogy elkezdjek rajta gondolkodni, sajnálom." Ez egyenes beszéd, amiért becsüllek. Megköszönném, ha segítenél, hogy mi ebben az egyszerű probléma felvetésében a "túl komolytalan tálalás"? A jó orvosság újságpapírba csomagolva is átadható, és életet menthet. Először is, halvány sejtelmed sincs, hogy mi a fölveted probléma. Amikor a matematika tanárod fölad egy feladatot, mi az elvárása? 1. Értsd meg a feladatot. 2. Fogd föl a kérdést. 3. Keresd a megoldást. Te már az elsőn fönnakadtál. Ha a fizikusok igazolják megoldásom helyességét, elfogadsz... Nagyon kérlek, akkor se fogadj el, mert nem meggyőződésből teszed! De, ha úgy gondolod, fogadd el az Ősrobbanás elméletét, mert a csillagászok zöme, uralkodó rétege ezt szajkózza, miközben szilárd bizonyítékaim vannak, hogy ez az esemény soha nem történt meg. Ez a rendelkezésemre álló tények által olyan megingathatatlan meggyőződésem, amit a nagy nyilvánosság előtt is bármikor vállalok. Nem tántorít el, hogy újabb és újabb "bizonyítékokat" sorakoztatnak föl a Big-Bang elmélet mellett. Egy ember akkor ember, ha bensőjéből fakadó, szilárd meggyőződése van, egyébként csak egy függvény. "Egy igazságról való meggyőződés önmagunk legyőzése."

"Nem értem, hogy téged is miért nem a konkrét probléma ragad meg, és izgat annak lehetséges megoldása."

Erre könnyen tudok válaszolni. A világon rengeteg érdekfeszítő kérdés van: a matematikában, a természettudományokban, a mérnöki tudományokban, az orvostudományban, a történelem-, állam- és jogtudományokban, a nyelvtudományokban stb. Rövid az élet ahhoz, hogy mindenen törhessem a fejem. Valahogyan szelektálni kell. A newcosmology-n elolvastam a Pályázat rovatot, hogy megtudjam, mi az a probléma, ami Einsteinnek állítólag túl nehéz volt. De túl komolytalanul van tálalva ahhoz, hogy elkezdjek rajta gondolkodni, sajnálom.

"Ha gondolod, valamikor egy találkozót is összehozhatunk."

Ne engem győzz meg, hanem a fizikusokat. Ebben a kérdésben nekik hiszek. Ha ők igazolnak, elfogadlak.

Kedves Péter! Ismerem Ramanujan történetét. Hallottam a sejtések bizonyításáról. Szaklapnak még nem küldtem el, de szakemberekkel sokkal beszélgettem, tárgyaltam, szakvéleményem is van néhány. A Magyar Tudományos Akadémiát kértem föl - részleteit elolvashatod a Mindenség üzenete című könyvemben. Megvan Logikai aspektusok című könyvem német nyelvű fordítása. Jártam Bécsben a Fizikai Intézetben, és Münchenben a Max Planck Intézetben. Eredményeim nagy részét saját könyveimben publikáltam. Bárki megcáfolhatja, amennyiben tudja. Csupán józan gondolkodás és némi ismeret szükségeltetik hozzá. Nem értem, hogy téged is miért nem a konkrét probléma ragad meg, és izgat annak lehetséges megoldása. A lényeg az: korrektek-e a problémafelvetéseim, megközelítéseim, megoldásaim. A többi meg majd elrendeződik. Nemsokára megyek Nyíregyházára, Mezőladányba. Ha gondolod, valamikor egy találkozót is összehozhatunk.

Újfent azzal kezdek, hogy nem tudom... nem tudom, hogyan működik a fizika tudományos közélete.

A matematikában mindenesetre úgy szokás, hogy egy állítólagos nagy áttörést onnantól kezdve fogadnak el, hogy a -- nem önjelölt -- tudósoknak az a csoportja, amelyik az adott kérdéskörhöz legjobban ért, megmondja, hogy ez így rendben van. Amikor Wiles 1993-ban előállt azzal, hogy bebizonyította a Fermat-sejtést, akkor a Fermat-sejtéssel foglalkozó vezető algebrai geométerek megvizsgálták a bizonyítást, és kiderült, hogy van egy hiányosság, amit aztán sikerült pótolni. Aztán még többen átnézték, és mára mindenki úgy kezeli a Fermat-sejtést, hogy azt Wiles bebizonyította. Aztán nemrégiben Perelman bebizonyította a Poincaré-sejtést. Ezt is jó sokan átnézték, megértették, és a neves differenciálgeométerek közös rábólintása óta mindannyian igaznak fogadjuk el. Azok is, akik egy kukkot sem értenénk a bizonyításokból. Még azt is hozzá kell tenni, hogy a nagy felfedezők ezen esetekben (mind majdnem mindig) az adott terület elismert tudósai voltak.

Van persze olyan, hogy a körön kívülről jön egy zseni, erre jó példa az indiai Ramanujan. Ő azzal kezdett, hogy amikor úgy érezte, hogy nemtriviális felfedezései vannak, akkor -- roppant szerényen -- írt egy levelet Hardynak, aki a kor egyik legelismertebb matematikusa volt. Hardy megerősítette, hogy a felfedezések valóban komolyak, felkereste Ramanujan-t, aki hajlandó volt tőle tanulni(!), hogy eredményeit a matematikában elfogadható módon tudja kommunikálni (ti. hogyan kell a bizonyítással szemben támasztott szigorú követelményeknek megfelelni).

Szabad megkérdeznem, hogy te melyik relativitáselmélettel, egyesített térelmélettel foglalkozó szaklapnak vagy szakembernek küldted el a levezetéseidet? Mit szóltak hozzá?

Kedves Béjé! Szép napot és kellemes ünnepeket Önnek is. Munkáimat legrészletesebben könyveim tartalmazzák. Viszont, azokból sem könnyű összerakni gondolkodásom alapstruktúráját, megérteni azt a logikai rendszert, amit követek. Ez nem teljesen véletlen... Még többet személyes beszélgetések útján lehet nyerni. Megtalálható vagyok mindenki számára. A magam részéről örömmel fogadok minden nyílt színű közeledést. Csoportunk bővítésére és minőségi áttörésre törekszem. Folyik munkáink angol nyelvre való átültetése, törekvésünk a világ kutatóival való kapcsolatfölvétel és együttműködés. Munkáink igazságértéke sajnos csak nemzetközi szinten dőlhet el. A magam részéről az általam képviselt tézisekről vállalom bármikor a vitát. Elvárásom, hogy van néhány alapkérdés, amelyről a vitapartnernek referálnia, nyilatkoznia kell. Az ezekre kapott válasz dönti el számomra, hogy van-e értelme a vitának.

Úgy érzékelem, hogy sokan azt képzelik, hogy én Einstein és a relativitáselmélet "ellensége" vagyok. Ez ellen határozottan tiltakozom. Azt az állításom viszont fönntartom, hogy Einstein tudományos jó szándéka ellenére 100 évre zsákutcába vitte a fizikát. A 100 év viszont nem neki köszönhető, hanem annak a szubjektív erőnek, amely hosszú évtizedekre még a kritikák, újrafogalmazások, kételyek megjelenését is lehetetlenné tette, és mindezt nem tudományos alapon! Nagyon sokan kételyeket fogalmaznak meg a relativitáselmélettel kapcsolatban! Köztük számos komoly tudós, kutató is. Tehát valaminek lennie kell, ami még tisztázásra, tökéletesítésre, helyretételre vár. Vagy ez a rengeteg ember - köztük én is - ilyen ostoba, érthetetlen tudatlan, matematikához analfabéta lenne? Annyit írnék itt le: Az általam fölírt transzformációs egyenletekből le tudom vezetni Einstein speciális relativitáselméletének alapegyenleteit. Viszont az alapelvek homlokegyenest különbözőek! Mivel kezdte Einsein speciális relativitáselméletét? Óra, idő, egyidejűség, koordináták, a fényre vonatkozó kísérleti eredmények, különös hangsúlyt fektetve a Michelson-Morley- kísérletre. Einstein kimondta hatalmas horderejű axiómáit, amelyet a Világegyetemre vonatkoztatott: 1. relativitás elve (az inerciarendszerek egyenértékűsége), 2. a fénysebesség állandósága. Ennek ára: az egyidejűség relativitása. Az abszolút idő fogalma tarthatatlanná válik, szintúgy az abszolút egyidejűségé is. Az éter fogalma szükségtelen, jelenti ki a fizikusok széles tábora, Einstein "sugallatára", aki azért ennyire mégsem volt egyértelmű! Amennyiben kellő mélységben tanulmányozzuk Einstein munkáit, azonosulhatunk gondolkodásmódjával. Észre kell vennünk polemikus helyzetét, ahogy eljut a fénysebesség állandóságának abszolutizálásáig. Ott követett el hibát! A speciális relativitáselmélet nem képes választ adni azokra a kérdésekre, amelyek az abszolút egyidejűséggel kapcsolatosak. Pedig van néhány ezzel kapcsolatos egyszerű feladat, amivel igenis foglalkozni kell. Az abszolút idő fogalma nem tartható, azon túl kell lépni, ez vitathatatlan. De, mi van az abszolút egyidejűséggel? Vizsgálataim szerint - miután az Einstein által elkerült feladatot megoldottam - bizonyossá vált, hogy ez a fogalom a természettudományos kutatás elengedhetetlen eszköze. Ugyanis, ez a "fogalom" elvezet egy kitüntetett vonatkoztatási rendszerhez, amelyben a fény is kitüntetett módon terjed, és az órák is (abszolút egyidejűségű szinkronizálás megvalósítása esetén) a leggyorsabban járnak. Ezt a kiemelt vonatkoztatási rendszert tüntetik ki az éter atomjai is. Ez a rendszer az, amelyben a kozmikus háttérsugárzás anizotrópiája megszűnik. Először létrehoztam az időtranszformációs egyenletet, majd megalkottam a tértranszformációs egyenleteket (a következő sorrendben: z, y, x koordináta), majd megkerestem azt az utat, amelyen eljuthattam Einstein egyenletrendszeréig. Fölírtam azt az egyenletet, amely megmutatja, hogy az abszolút egyidejűségű szinkronizáció mennyire tér el a koordináta-rendszerek egyes pontjaiban az Einstein által megvalósított szinkronizációhoz képest. A "z" koordináták egyenlőségével nem volt probléma, a koordinátatengelyek speciális megválasztása miatt. Meglepetésemre az "y" koordinátákat is megkaptam. A legnagyobb meglepetést az "x" koordináták levezetése okozta. Ezután már biztos voltam abban, hogy Einstein időtranszformációs egyenletét is sikerül levezetnem. A levezetésekkel Einstein speciális relativitáselméletét a saját rendszerem részévé tettem. Ebből következik, hogy amit a speciális relativitáselmélet korrekt módon megjósol, és igazol, arra az enyém is képes. Viszont a lényeges kérdés, hogy azzal a plusszal, amivel a saját koncepcióm rendelkezik, be tudom-e bizonyítani, hogy az Einstein által kijelölt alapelvek hibásak? A válaszom: határozott igen. Kérek mindenkit, hogy mielőtt bírálatot fogalmaz meg, gondolja azt át kellő mélységben. Az általam kifejtett gondolatok egyszerűek, túl egyszerűek, viszont az einsteini logika követése itt nem vezet eredményre. Olyan embereket szeretnék társnak találni, akik a "logikai" és a belőlük fakadó "számtani" igazságokat fogadják csak el. Amennyiben logikai, gondolkodásbeli rendszerem nagy igazságokat fogalmaz meg, akkor azok úgy is szétterjednek, ha "súlyos" tévedéseket, akkor az enyészetté válik. Az elmúlt évtizedek tendenciája viszont nem az utóbbit mutatja.

Szép napot!

Megnéztem a honlapját, van esetleg még valamilyen egyéb írása a témát illetően? Köszönöm.

Elnézést, de ugye ez megint egy olyan elmélet amely az 5-ödik sorban elvérzik egy alapvető matematikai ismeret hiányában? (Ugye a matematika egy kegyetlen szörny...)

Annyit is megjegyeznék: ha nincs relativitáselmélet, akkor nincs relativisztikus kvantummechanika (ugye belátja?), de akkor nincs antianyag, és nem használhatja fel az elméleteiben. Vagy akkor ezt én nem értem, Einsteinnek nem volt igaza, de ha jól jön és szépen cseng az elméletében az anti- tag, akkor mégis igaza van?

Már többször hangsúlyoztam, hogy az általam fölvázolt elméletben megadott távolságképlet "felülről" nem korlátos. Amennyiben elkezd működni az új űrtávcső, az igazolni fogja, hogy a legtávolabbi galaxisok még jobban "gyorsulva" tágulnak. Holott az általam fölírt távolságképlet világosan mutatja, hogy egyre messzebb haladva a térben a galaxisok egyre távolabb helyezkednek el annál, mint ahogy az Ősrobbanás elmélete várta, várja. Teszi ezt természetes módon, nem szorul(t) módosításra, mint az Ősrobbanás elmélete. Én azt állítom, hogy már a Tejútrendszerünkben is léteznek antianyag csillagok! Ezek sajátságos és bizonyos esetekben és tekintetben különös jelenségeket produkálhatnak, ami csak az annihiláció folyamatával magyarázható. Jobban meg kell vizsgálni az egyes anyagi rendszerek korát, például a galaxisokét, galaxis-halmazokét! Ezek a hatalmas rendszerek nem jöhettek létre 14 milliárd év alatt. Sőt, a csillagok egy része is jóval idősebb, mint az "Ősrobbanás óta eltelt idő". Az Ősrobbanás elmélete gyakorlatilag bármely fizikai folyamat objektív tárgyalásával cáfolható lesz ismereteink bővülésével.