Monoidnak nevezek egy A×AA művelettel ellátott algebrai struktúrát - minden egyéb követelmény nélkül. (Az újabb szóhasználat grupoidnak mondja, de én már öreg vagyok...:-))
Nevezzük "bontja" relációnak azt a relációt, amelyet a és b között azzal definiálunk, hogy a monoidban megoldható az ax=b egyenlet. (A monoid műveletét egyszerű egymásmelléírással jeöljük.) Ilyeneket mondunk: a bontja b-t, b bontható a-val vagy a bontója b-nek.
A "bontja" reláció jele legyen .
Ha ab és ba, akkor a-t és b-t asszociáltaknak nevezzük.
Egy p elemet prímnek nevezünk akkor, ha pab(pa vagy pb).
Egy f elemet felbonthatatlannak nevezünk akkor, ha f=ab-ből az következik, hogy vagy f és a vagy f és b asszociáltak.
Mit mondhatunk az alábbiakról:
1. Mikor lesz a "bontja" reláció parciális rendezés? (1.a.) Mikor lesz legalább reflexív és tranzitív?
2. Mit mondhatunk az (1) alatti parciális rendezés minimális elemeiről? Mi közük van a prímekhez?
3. Mikor alkotnak a prímek generátorrendszert a monoidban?
4. Mi az összefüggés a prímtulajdonság és a bontók száma között?
5. Mi a viszony a prímek és a felbonthatalanok között?
Köszönettel
Károly
|