![]() |
A 2003 októberi A-jelű matematika feladatok megoldása |
A közöltek csak megoldásvázlatok, esetleg csak végeredmények. A maximális pontszám eléréséhez általában ennél részletesebb megoldás szükséges. A részletes megoldásokat a beküldött dolgozatok alapján a KöMaL-ban folyamatosan közöljük.
A. 326. Legyenek x1,x2,...,xn olyan egész számok, amelyeknek nincs 1-nél nagyobb közös osztója, továbbá tetszőleges k pozitív egészre legyen
sk=x1k+...+xnk.
Bizonyítsuk be, hogy az 1,2,...,n számok legkisebb közös többszöröse osztható az s1,s2,...,sn számok legnagyobb közös osztójával.
Megoldás. Legyen pα az s1,...,sn számok tetszőleges közös prímhatvány osztója. Azt kell megmutatnunk, hogy pα≤n.
Először is megmutatjuk, hogy tetszőleges k pozitív egész esetén pα|sk (tehát k>n esetén is). Legyen f(t)=tn+a1tn-1+...+an-1t+an az a polinom, amelynek gyökei az x1,...,xn számok. Ez egy egész együtthatós polinom, és tetszőleges k>n esetén
sk+a1sk−1+⋯+ansk−n=n∑i=1xk−nif(xi)=0.
Ezért, ha sk-1,...,sk-n mindegyike osztható pα-val, akkor sk is osztható vele. Mivel az s1,...,sn számok ilyenek, ebből indukcióval következik az állítás az összes pozitív egész k-ra.
Legyen most k egy olyan szám, amely nagyobb α-nál és osztható φ(pα)-val. Ekkor tetszőleges x egész számra xk≡0(modpα) vagy xk≡1(modpα) attól függően, hogy x osztható-e a p prímszámmal. Mivel pα|sk=xk1+⋯+xkn, az x1,...,xn számok között a p-vel nem oszthatók száma osztható pα-val. Mivel lnko(x1,...,xn)=1, legalább egy ilyen xi van. Mindebből következik, hogy a p-vel nem osztható xi száma legalább pα, ezáltal pα≤n.
A. 327. Az n-edfokú, valós együtthatós
p(x)=anxn+an-1xn-1+...+a1+a0
polinom (n≥3) mindegyik (valós és komplex) gyöke a bal félsíkban van, azaz negatív a valós része. Igazoljuk, hogy tetszőleges 0≤k≤n-3 esetén
akak+3<ak+1ak+2.
IMC 10, Kolozsvár, 2003
Megoldás. Az f polinom első- és másodfokú tényezőkre bontható: f(z)=∏i(kiz+li)⋅∏j(pjz2+qjz+rj), ahol ki, li, pj, qj, rj valós számok. Mivel minden gyök a bal félsíkban van, minden egyes i-re ki és li, illetve pj, qj és rj előjele megegyezik. Tehát, szükség esetén a polinomot (-1)-gyel megszorozva, a gyökök megváltozása nélkül elérhetjük, hogy az együtthatók mind pozitívak legyenek.
Az egyszerűbb leírás kedvéért az együtthatók sorozatát mindkét irányban kiterjesztjük az an+1=an+2=...=0 és a-1=a-2=...=0 értékekkel, és az állítást -1≤k≤n-2 esetén bizonyítjuk indukcióval.
Az n≤2 esetben az állítás triviális: ak+1 és ak+2 pozitív, miközben ak-1 és ak+3 közül legalább az egyik 0; tehát, ak+1ak+2>akak+3=0.
Most tételezzük fel, hogy n≥3 és az állítás minden kisebb értékre igaz. Vegyük az f polinom egy z2+pz+q alakú osztóját, ahol p és q pozitív valós számok. (Ilyen osztót egy konjugált gyökpárból kaphatunk, vagy pedig két negatív valós gyökből.) Ekkor
f(z)=(z2+pz+q)(bn−2zn−2+⋯+b1z+b0)=(z2+pz+q)g(x).\eqno(1)
A g(z) polinom gyökei is a bal félsíkban vannak, tehát bk+1bk+2<bkbk+3 minden -1≤k≤n-4 esetén. Definiálva bn-1=bn=...=0 és b-1=b-2=...=0 értékeket is, minden egész k-ra igaz, hogy bk+1bk+2≤bkbk+3.
Most igazoljuk, hogy ak+1ak+2>akak+3. Ha k=-1 vagy k=n-2, akkor ez triviális, mert ak+1ak+2 pozitív és akak+3=0. Tehát, tegyük fel, hogy 0≤k≤n-3. Mint könnyen ellenőrizhető,
ak+1ak+2-akak+3=
=(qbk+1+pbk+bk-1)(qbk+2+pbk+1+bk)-(qbk+pbk-1+bk-2) (qbk+3+pbk+2+bk+1)=
=(bk-1bk-bk-2bk+1)+p(bk2-bk-2bk+2)+q(bk-1bk+2-bk-2bk+3)+
+p2(bkbk+1-bk-1bk+2)+q2(bk+1bk+2-bkbk+3)+pq(bk+12-bk-1bk+3).
Megmutatjuk, hogy mind a hat tag nemnegatív és legalább az egyikük pozitív. A p2(bkbk+1-bk-1bk+2) tag pozitív, mert 0≤k≤n-3. A bk-1bk-bk-2bk+1 és q2(bk+1bk+2-bkbk+3) tagok szintén nemnegatívak.
A p(bk2-bk-2bk+2) szám előjelének vizsgálatához tekintsük a
bk-1(bk2-bk-2bk+2)=bk-2(bkbk+1-bk-1bk+2)+bk(bk-1bk-bk-2bk+1)≥0
egyenlőtlenséget. Ha bk-1>0, akkor oszthatunk vele: bk2-bk-2bk+2≥0. Ellenkező esetben, ha bk-1=0, akkor bk-2=0 vagy bk+2=0, tehát bk2-bk-2bk+2=bk2≥0. Tehát, p(bk2-bk-2bk+2)≥0 minden k-ra. Hasonlóan kapjuk, hogy pq(bk+12-bk-1bk+3)≥0.
A q(bk-1bk+2-bk-2bk+3) kifejezés előjele hasonlóan vizsgálható.
bk+1(bk-1bk+2-bk-2bk+3)=bk-1(bk+1bk+2-bkbk+3)+bk+3(bk-1bk-bk-2bk+1)≥0.
Ha bk+1>0, akkor oszthatunk vele. Ellenkező esetben bk-2=0 vagy bk+3=0. Mindkét esetben bk-1bk+2-bk-2bk+3≥0.
Ezzel mind a hat tag előjelét megvizsgáltuk, a bizonyítás kész.
A. 328. Határozzuk meg mindazokat az f: (0,∞)→(0,∞) függvényeket, amelyekre tetszőleges x,y>0 esetén
f(f(x)+y)=xf(1+xy).
Megoldás. Megmutatjuk, hogy a függvényegyenletnek egyetlen megoldása van, az f(x)=1/x függvény.
1. állítás. Az f függvény monoton csökken.
Biz. Tegyük fel, hogy valamely 0<u<v esetén f(u)<f(v). Legyen w=vf(v)−uf(u)v−u. Erre a számra igaz, hogy w>f(v)>f(u), mert w−f(v)=u(f(v)−f(u))v−u. Írjuk fel a függvényegyenletet az x=u, y=w-f(u), illetve x=v, y=w-f(v) számpárokra:
f(w)=f(f(u)+(w−f(u)))=uf(1+u(w−f(u)))=uf(1+uv(f(v)−f(u))v−u);
f(w)=f(f(v)+(w−f(v)))=vf(1+v(w−f(v)))=vf(1+uv(f(v)−f(u))v−u).
Ez azonban ellentmondás, mert u≠v. tehát u<v esetén f(u)≥f(v), a függvény valóban monoton csökken.
2. állítás. f(1)=1.
Biz. Tegyük fel, hogy f(1)≠1. A függvényegyenletbe (x=1)-et írva, f(f(1)+y)=f(1+y), azaz f(u+|f(1)-1|)=f(u), ha u>1. Ebből következik, hogy a függvény az (1,∞) intervallumban |f(1)-1| szerint periodikus. Ez a monotonitással együtt azt jelenti, hogy konstans. Ekkor viszont x és y helyére 1-nél nagyobb számokat írva a baloldalon f(f(x)+y) konstans, a jobboldalon xf(1+xy) nem konstans, ami szintén ellentmondás. Tehát f(1) nem lehet más, csak 1.
3. állítás. f(x)=1x.
Biz. Legyen először x>1 és y=1−1x. Ezzel a helyettesítéssel 1+xy=x, és a függvényegyenlet a következőt adja:
f(f(x)−1x+1)=xf(x).
Ha f(x{1\over x}">, akkor f(x)−1x+1">, és a függvény monotonitása miatt f(f(x)−1x+1)≤1, ugyanakkor a jobboldalon xf(x)>1, ami ellentmondás. Hasonlóan, ha f(x)<1x, akkor f(x)−1x+1<1, a monotonitás miatt f(f(x)−1x+1)≥1, ugyanakkor xf(x)<1, ami szintén ellentmondás. Az f(x) értéke tehát nem lehet más, csak 1x. Az állítást ezzel igazoltuk x>1-re.
Legyen most x>0 tetszőleges, és y=1. Az eredményt alkalmazhatjuk az f(x)+1 és 1+xy számokra, mert ezek nagyobbak 1-nél. Így a függvényegyenlet szerint
f(f(x)+1)=1f(x)+1=xf(1+x)=x1+x,
f(x)=1+xx−1=1x.
4. állítás. Az f(x)=1/x függvényre teljesül a függvényegyenlet.
Biz. f(f(x)+y)=f(1/x+y)=f((1+xy)/x)=x/(1+xy)=xf(1+xy).