Szerk
G. 926. Két egyforma rúdmágnes mindegyike 0,5 N súlyú. Ha az egymással érintkező mágneseket vízszintes, súrlódásmentes asztalra tesszük, akkor 1,5 N nagyságú, vízszintes erővel tudjuk azokat szétválasztani (1. ábra).
A mágneseket a 2. ábrán látható módon felfüggesztjük.
a) Mekkora a feszítőerő a fonálban, és mekkora a felületi nyomóerő a mágnesek között?
b) Oldjuk meg a feladatot úgy is, hogy az egyik mágnes 0,5 N, a másik pedig 1 N súlyú, és a közöttük kialakuló vonzóerő változatlanul 1,5 N!
(3 pont)
Megoldás. A vízszintes, súrlódásmentes asztalon az érintkező mágnesekre vízszintesen csak két erő hat: az \(\displaystyle F_{\mathrm{m}}\) mágneses vonzóerő és az \(\displaystyle F\) húzóerő. A szétválasztás pillanatában ezek éppen kiegyenlítik egymást, így a mágneses vonzóerő nagysága:
\(\displaystyle F_{\mathrm{m}}=F=1{,}5~\mathrm{N}. \)
Ez a vonzóerő a mágnesek anyagától és érintkező helyzetétől függ, tehát a felfüggesztett helyzetben is ugyanennyi marad.
a) A mágnesek súlya \(\displaystyle G=0{,}5~\mathrm{N}\). A fonálerőt az egész rendszerre (két mágnesre) felírt erőegyensúlyból kapjuk. A mágneses erők belső erők, kívülről csak a \(\displaystyle K\) fonálerő és a két mágnes teljes súlya hat, ebből a fonálerő:
\(\displaystyle K=2G=1~\mathrm{N}. \)
A felületi nyomóerőt az alsó mágnes egyensúlyából határozhatjuk meg egyszerűbben. Az alsó mágnesre a nehézségi erőn kívül az \(\displaystyle F_{\mathrm{m}}\) mágneses vonzóerő és az érintkező felületeken fellépő \(\displaystyle N\) nyomóerő hat. Az erőegyensúly:
\(\displaystyle F_{\mathrm{m}}=G+N, \)
amiből
\(\displaystyle N=F_{\mathrm{m}}-G=1~\mathrm{N}. \)
Megjegyzés. A nyomóerő a felső mágnesre felírt egyensúlyból is megkapható. Az erőegyensúly erre a testre:
\(\displaystyle K+N=G+F_{\mathrm{m}}, \)
amiből szintén
\(\displaystyle N=G+F_{\mathrm{m}}-K=1~\mathrm{N} \)
adódik.
b) Most a két mágnes közül az egyik \(\displaystyle G_1=0{,}5~\mathrm{N}\), a másik \(\displaystyle G_2=1~\mathrm{N}\) súlyú, a vonzóerő változatlanul \(\displaystyle F_{\mathrm{m}}=1{,}5~\mathrm{N}\). A fonálerő ismét a teljes súly az elrendezéstől függetlenül:
\(\displaystyle K'=G_1+G_2=1{,}5~\mathrm{N}. \)
A felületek között fellépő nyomóerő az a) részhez hasonlóan ismét az alsó mágnes egyensúlyából határozható meg egyszerűbben:
\(\displaystyle N=F_{\mathrm{m}}-G_{\textrm{alsó}}, \)
ennek érteke azonban függ attól, hogy melyik mágnes van alul. Ha a könnyebb, akkor
\(\displaystyle N_1=F_{\mathrm{m}}-G_1=1~\mathrm{N}, \)
ha a nehezebb, akkor
\(\displaystyle N_2=F_{\mathrm{m}}-G_2=0{,}5~\mathrm{N}. \)
Megjegyzések. 1. Mindkét elrendezés megvalósítható, hisz a nyomóerő mindkét esetben pozitív (a felületek csak nyomni tudnak), és a vonzóerő nagyobb az alsó mágnes súlyánál, az alsó mágnes nem esik le.
2. Ezek a nyomóerők ugyanúgy meghatározhatók a felső mágnesre felírt erőegyensúly alapján is, mint az a) részben.
Zsilák Márk Péter (Szolnok, Verseghy Ferenc Gimn., 10. évf.)
29 dolgozat érkezett. Helyes 19 megoldás. Kicsit hiányos (2 pont) 3, hiányos (1 pont) 5, hibás 2 dolgozat.
A KöMaL kiadásának, a versenyek teljes lebonyolításának, díjazásának és a díjkiosztóval egybekötött Ifjúsági Ankétok szervezésének költségeit 2007 óta a MATFUND Középiskolai Matematikai és Fizikai Alapítvány fizeti.
Kérjük, személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásával álljon a több, mint 125 éve alapított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok mellé!
P. 5741. Egy izzólámpa \(\displaystyle I(U)\) karakterisztikája az ábrán látható.
a) Ábrázoljuk az izzószál hőmérsékletét a felvett teljesítmény függvényében!
Tegyük fel, hogy az izzószál ellenállása arányos az abszolút hőmérséklettel, és a környezet hőmérséklete \(\displaystyle 27~{}^\circ\mathrm{C}\).
b) Az izzószál kétféle módon ad le hőt: egyrészt hővezetéssel, másrészt hősugárzással. Határozzuk meg az izzószál effektív sugárzó felületének nagyságát!
Feltehetjük, hogy az izzószál abszolút fekete test.
Közli: Vankó Péter, Budapest
P. 5729. Két azonos \(\displaystyle m\) tömegű, \(\displaystyle +q\) és \(\displaystyle -q\) töltésű pontszerű test kezdetben egymástól \(\displaystyle d\) távolságra, nyugalomban van. Ha a testeket egyszerre elengedjük, akkor egy idő után összeütköznek. Ha a kísérletet megfelelő erősségű, a testeket összekötő szakaszra merőleges irányú, homogén mágneses mező jelenlétében ismételjük meg, akkor a testek nem ütköznek össze.
A 2025. évi Eötvös-versenyen kitűzött feladat megoldása szerint az ütközés elkerüléséhez szükséges mágneses indukció minimális értéke: \(\displaystyle B_{\mathrm{min}}={4\sqrt{km/d^3}}\).
a) Numerikus módszerekkel határozzuk meg és ábrázoljuk a töltések pályáját \(\displaystyle {B=\tfrac{4}{5}B_{\mathrm{min}}}\), \(\displaystyle B\approx B_{\mathrm{min}}\) és \(\displaystyle B=\tfrac{5}{4}B_{\mathrm{min}}\) mágneses indukció esetén!
b) \(\displaystyle B<B_{\mathrm{min}}\) esetén határozzuk meg és ábrázoljuk \(\displaystyle B/B_{\mathrm{min}}\) függvényében a töltések összeütközéséig eltelő időt!
c) \(\displaystyle B>B_{\mathrm{min}}\) esetén a töltések periodikusan újra és újra \(\displaystyle d\) távolságra távolodnak egymástól. Határozzuk meg és ábrázoljuk \(\displaystyle B/B_{\mathrm{min}}\) függvényében ezt a periódusidőt!
A numerikus megoldáshoz segítség: Csóka Péter, Seprődi Barnabás: Fizika problémák megoldása numerikus módszerrel lapunk 2024. novemberi számában.