Feró László
Rovatunkban minden hónapban valamilyen szórakoztató matematikai fejtörőt mutatunk be. Ezek között fontos helyet foglalnak el a különböző kirakós játékok, topológiai feladványok, ördöglakatok és a matematikát felhasználó bűvészmutatványok. Manapság szinte mindent meg lehet találni az interneten, de az igazi élményt az adja, ha a feladatokat magunk oldjuk meg, a bűvészmutatványok trükkjeit mi találjuk ki, és a szükséges kellékeket is mi tervezzük meg és készítjük el. Próbáljuk meg a feladatokat továbbgondolni, általánosítani, igyekezzünk új feladatokat kitalálni.
Rovatunkban minden hónapban valamilyen szórakoztató matematikai fejtörőt mutatunk be. Ezek között fontos helyet foglalnak el a különböző kirakós játékok, topológiai feladványok, ördöglakatok és a matematikát felhasználó bűvészmutatványok.
Manapság szinte mindent meg lehet találni az interneten, de az igazi élményt az adja, ha a feladatokat magunk oldjuk meg, a bűvészmutatványok trükkjeit mi találjuk ki, és a szükséges kellékeket is mi tervezzük meg és készítjük el. Próbáljuk meg a feladatokat továbbgondolni, általánosítani, igyekezzünk új feladatokat kitalálni.
Az Identtrick nevű játék mindössze három elemből áll, mégis igen nehéz bármely megoldást megtalálni. Tervezője a finn Vesa Timonen; a játék Tomas Lindén cserejátékaként szerepelt a 2014-es londoni, 34. International Puzzle Party találkozón. A forgalmazó négy megoldást tart számon [1,2,3].
Mindegyik elem egy sötét és egy világos téglalapból áll össze. E téglalapok oldalainak hossza 3 és 1, illetve 2 és 1 egység (1. ábra).
1. ábra
Az elemeket síkban, egymásra helyezés nélkül rakhatjuk le; az egyes elemek között hézag is maradhat. A feladat a következő: helyezzük el a három elemet a síkban úgy, hogy ne fedjék át egymást, és a három világos téglalap alkotta alakzat egybevágó legyen a három sötét téglalap alkotta alakzattal.
Szokásunkhoz híven ennek a játéknak is elkészítettük a 3D nyomtatható terveit, amelyet a KöMaL honlapjáról a cikk elektronikus verziójánál tölthetünk le. Biztatunk mindenkit, hogy ha teheti, készítse el magának a játékot, és próbálja önállóan megoldani, mielőtt továbbolvasná ezt a cikket.
2. ábra
A keresett megfeleltetés: \(\displaystyle B\mapsto C\), \(\displaystyle D\mapsto E\), \(\displaystyle F\mapsto A\). (Az ábra még nem kész megoldás; a szaggatott nyilak csak a megfelelést jelölik.) Jelöljük az elemek téglalapjait \(\displaystyle A\)–\(\displaystyle F\) betűkkel az 1. ábra szerint: az \(\displaystyle A\) és az \(\displaystyle F\) téglalap \(\displaystyle 3\times1\) egység méretű, a többi \(\displaystyle 2\times1\) egységnyi. Keressük azt a \(\displaystyle \varphi\) síkbeli egybevágósági transzformációt (idegen szóval: izometriát), ami a sötét alakzatot a világos alakzatba viszi. (Az izometriákkal kapcsolatban ajánljuk mindenkinek figyelmébe Pálfy Péter Pál kiváló előadását a 2025-ös KöMaL Ankétról [4].) Nyilvánvalóan ekkor az F transzformáltja az A kell legyen, hiszen csak ezek \(\displaystyle {3:1}\) arányú téglalapok. Megpróbálunk olyan megoldást találni, ahol az \(\displaystyle F\) transzformáltja \(\displaystyle A\), a \(\displaystyle B\) transzformáltja \(\displaystyle C\), a \(\displaystyle D\) transzformáltja pedig \(\displaystyle E\), azaz \(\displaystyle {\varphi(F)=A}\), \(\displaystyle \varphi(B)=C\), \(\displaystyle \varphi(D)=E\) (2. ábra).
Tegyük fel, hogy találtunk ilyen \(\displaystyle \varphi\) transzformációt. Ezt alkalmazni fogjuk a \(\displaystyle B\) téglalapra háromszor egymás után, és megnézzük, hova kerülhet a \(\displaystyle \varphi(\varphi(\varphi(B)))=\varphi^3(B)\) téglalap.
Alkalmazzuk a \(\displaystyle \varphi\) transzformációt a \(\displaystyle C\) és a \(\displaystyle D\) téglalapra: \(\displaystyle \varphi(D)=E\), \(\displaystyle C\) transzformáltját pedig jelöljük \(\displaystyle G\)-vel, tehát \(\displaystyle G=\varphi(C)\). Mivel \(\displaystyle C\) \(\displaystyle B\)-nek a transzformáltja volt, ezért \(\displaystyle G=\varphi(C)= \varphi(\varphi(B))=\varphi^2(B)\). Mivel \(\displaystyle \varphi\) egybevágóság, így \(\displaystyle G\) az \(\displaystyle E\) szomszédja lesz, mégpedig úgy, hogy a rövidebb oldaluk közös. Ez a közös oldal lehet \(\displaystyle E\)-nek az \(\displaystyle F\)-től távolabbi oldala, vagy lehet a közelebbi; ebben az esetben \(\displaystyle G\) átfedi \(\displaystyle F\)-et. A \(\displaystyle G=\varphi(C)\) téglalap két lehetséges helyét az \(\displaystyle EF\) elem mellett a 3. ábrán láthatjuk. (A kék \(\displaystyle G\) téglalap csak segédalakzat, nem negyedik játékelem.)
Vegyük az első esetet, és transzformáljuk az \(\displaystyle F\), \(\displaystyle E\) és \(\displaystyle G\) téglalapokat még egyszer: \(\displaystyle \varphi(F)=A\), az \(\displaystyle E\) transzformáltját jelölje \(\displaystyle H\), a \(\displaystyle G\) transzformáltját pedig jelölje \(\displaystyle K\).
[1pt] 3. ábra
Tehát \(\displaystyle K=\varphi(G)=\varphi^3(B)\). \(\displaystyle H\) szomszédos \(\displaystyle A\)-val, \(\displaystyle K\) pedig szomszédos \(\displaystyle H\)-val. Ismét két eset lehet: \(\displaystyle H\) lehet \(\displaystyle A\) felső vagy alsó szomszédja (4. ábra). Ugyanezt hajtsuk végre a 3. ábrán lévő jobb oldali esetre is (5. ábra).
6. ábra
Így összesen négy esetet kaptunk, azonban a jobb oldali ábrákon levő \(\displaystyle BAHK\) sokszögek a bal oldali \(\displaystyle BAHK\) sokszögek tükörképei, ezért ezekből a bal oldali megoldások tükörképeit fogjuk kapni, a tükörképek pedig nem eredményeznek érdemben új megoldásokat.
Tehát a \(\displaystyle B\) téglalapot egymás után háromszor transzformálva olyan \(\displaystyle K\) téglalapot kapunk, amely az \(\displaystyle AB\) elemhez viszonyítva a 6. ábrán látható kétféle módon helyezkedhet el (\(\displaystyle {K=\varphi^3(B)}\)).
A KöMaL kiadásának, a versenyek teljes lebonyolításának, díjazásának és a díjkiosztóval egybekötött Ifjúsági Ankétok szervezésének költségeit 2007 óta a MATFUND Középiskolai Matematikai és Fizikai Alapítvány fizeti.
Kérjük, személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásával álljon a több, mint 125 éve alapított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok mellé!
Legutóbb szeptemberi számunkban foglalkoztunk bújócska típusú ördöglakatokkal. Elkészítésre ajánlottunk olvasóinknak egy pálcás változatot, ahol a ,,szokásos'' trükk nem működik, mivel az átbújtatás után (lásd ábra) a pálca nem fér át a hurkon a zsinór rövidsége miatt. Azonban vegyük észre, hogy ebben az átbújtatott állapotban valójában annyi a célunk, hogy a hurok a dupla zsinór másik oldalára kerüljön. Ezt úgy is elérhetjük, ha a téglatest formájú ,,alapot'' bújtatjuk át a hurkon.
A Hanoi tornyai egy olyan feladvány, amelyben három függőleges pálcán van \(\displaystyle n\) db, különböző külső átmérőjű lyukas korong [2]. A hagyományos kiindulási állapotban a bal szélső pálcán van az összes korong, fentről lefelé növekvő méretben, a célállapot pedig ugyanez a korongpiramis, csak a jobb szélső pálcán. Két egyszerű szabályt kell betartani: minden lépésben valamelyik pálca legfelső korongját tehetjük egy másik pálca tetejére, továbbá semelyik korongot sem szabad nála kisebb korongra tenni. Igazolható, hogy a szükséges lépésszám \(\displaystyle 2^n - 1\), azaz minden egyes korong hozzáadásával lényegében megduplázódik.