Szerk
P. 5712. Egy pontszerű világító szentjánosbogár egyenes pályán mozogva keresztezte egy \(\displaystyle 30~\mathrm{cm}\) fókusztávolságú vékony lencse optikai tengelyét. A bogár pályája \(\displaystyle 60^\circ\)-os, a bogár képének pályája \(\displaystyle 30^\circ\)-os szöget zár be az optikai tengellyel. A lencsétől mérve mekkora távolságra keresztezte a szentjánosbogár a lencse optikai tengelyét?
(5 pont)
KVANT nyomán
I. megoldás. Induljunk ki a leképzési törvényből:
A lencse nagyítása – az optikai tengelyre merőleges nagyítás – (1) alapján:
\(\displaystyle N=\frac{K}{T}=\frac{k}{t}=\frac{f}{t-f}. \)
Az optikai tengellyel párhuzamos nagyítást az (1) kifejezésből deriválással kaphatjuk meg:
\(\displaystyle \frac{\mathrm{d}k}{\mathrm{d}t}=\frac{-f^2}{(t-f)^2}=-N^2. \)
A pályák optikai tengellyel bezárt szöge (meredeksége) az elmozduláskomponensekből fejezhető ki. A bogár esetében:
\(\displaystyle \tg\alpha=\left|\frac{\Delta y}{\Delta t}\right|, \)
a kép esetében
\(\displaystyle \tg\beta=\left|\frac{\Delta y'}{\Delta k}\right|. \)
Behelyettesítve a \(\displaystyle \Delta y'=N\Delta y\) és \(\displaystyle \Delta k=-N^2\Delta t\) kifejezéseket:
\(\displaystyle \tg\beta=\left|\frac{N\Delta y}{-N^2\Delta t}\right|=\left|\frac{1}{N}\right|\tg\alpha. \)
A nagyítás abszolút értéke a megadott szögekből:
\(\displaystyle |N|=\frac{\tg\alpha}{\tg\beta}=\frac{\tg 60^\circ}{\tg 30^\circ}=3. \)
A tárgytávolság meghatározásához oldjuk meg az \(\displaystyle |N|=3\) egyenletet:
\(\displaystyle \left|\frac{f}{t-f}\right|=3. \)
I. eset (valódi, fordított állású kép):
II. eset (látszólagos, egyenesállású kép):
A szentjánosbogár tehát a lencsétől 20 cm vagy 40 cm távolságra keresztezte az optikai tengelyt.
Az Entrópiatagadók csapat: Budai Máté, Nacsa Domán (Gyula, Erkel F. Gimn., 12. évf.)
II. megoldás. Két esetet különböztetünk meg. Ha a szentjánosbogár a fókusztávolságon kívül keresztezi az optikai tengelyt, akkor valódi képek jönnek létre. Azok a fénysugarak, amelyeket a bogár különböző pillanatokban a repülési irányába bocsát ki, ugyanott haladnak és a lencsén való irányváltozás után éppen a képpontok által kijelölt egyenessel esnek egybe (1. ábra).
1. ábra
Ha az irányváltozás helye az optikai tengelytől \(\displaystyle r\) távolságban van, akkor az \(\displaystyle ORT\) és \(\displaystyle OKR\) félszabályos háromszögekre alkalmazott Pitagorasz-tételből kapjuk, hogy
tehát \(\displaystyle k=3t\). Ebből a leképezési törvény alapján:
2. ábra
Ha \(\displaystyle t<f\), akkor a szentjánosbogár látszólagos (virtuális) képe jön létre a lencsének a bogár felé eső oldalán, a lencsétől \(\displaystyle |k|=-k\) távolságban \(\displaystyle (k<0)\), amikor a fényforrás éppen áthalad az optikai tengelyen.
Most is felírhatjuk a 2. ábrán látható két félszabályos háromszög oldalaira, hogy
tehát \(\displaystyle k=-3t\), amiből a leképezési törvény alapján
\(\displaystyle t_2=\frac{2}{3}f=20~\mathrm{cm}. \)
Megjegyzés. A leképezési hibáktól mentes képalkotásban csak az optikai tengellyel kis szöget bezáró fénysugarak vesznek részt. A fenti megoldásban szereplő sugarak nem ilyenek, csak a szemléletesség kedvéért használtuk őket. Ezek nem vesznek részt a valódi képalkotásban, csak egy segédegyenes szerepét töltik be.
21 dolgozat érkezett. Helyes 8 megoldás. Hiányos (2–3 pont) 9, hibás 4 dolgozat.
A KöMaL kiadásának, a versenyek teljes lebonyolításának, díjazásának és a díjkiosztóval egybekötött Ifjúsági Ankétok szervezésének költségeit 2007 óta a MATFUND Középiskolai Matematikai és Fizikai Alapítvány fizeti.
Kérjük, személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásával álljon a több, mint 125 éve alapított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok mellé!
G. 926. Két egyforma rúdmágnes mindegyike 0,5 N súlyú. Ha az egymással érintkező mágneseket vízszintes, súrlódásmentes asztalra tesszük, akkor 1,5 N nagyságú, vízszintes erővel tudjuk azokat szétválasztani (1. ábra).
A mágneseket a 2. ábrán látható módon felfüggesztjük.
a) Mekkora a feszítőerő a fonálban, és mekkora a felületi nyomóerő a mágnesek között?
b) Oldjuk meg a feladatot úgy is, hogy az egyik mágnes 0,5 N, a másik pedig 1 N súlyú, és a közöttük kialakuló vonzóerő változatlanul 1,5 N!
P. 5729. Két azonos \(\displaystyle m\) tömegű, \(\displaystyle +q\) és \(\displaystyle -q\) töltésű pontszerű test kezdetben egymástól \(\displaystyle d\) távolságra, nyugalomban van. Ha a testeket egyszerre elengedjük, akkor egy idő után összeütköznek. Ha a kísérletet megfelelő erősségű, a testeket összekötő szakaszra merőleges irányú, homogén mágneses mező jelenlétében ismételjük meg, akkor a testek nem ütköznek össze.
A 2025. évi Eötvös-versenyen kitűzött feladat megoldása szerint az ütközés elkerüléséhez szükséges mágneses indukció minimális értéke: \(\displaystyle B_{\mathrm{min}}={4\sqrt{km/d^3}}\).
a) Numerikus módszerekkel határozzuk meg és ábrázoljuk a töltések pályáját \(\displaystyle {B=\tfrac{4}{5}B_{\mathrm{min}}}\), \(\displaystyle B\approx B_{\mathrm{min}}\) és \(\displaystyle B=\tfrac{5}{4}B_{\mathrm{min}}\) mágneses indukció esetén!
b) \(\displaystyle B<B_{\mathrm{min}}\) esetén határozzuk meg és ábrázoljuk \(\displaystyle B/B_{\mathrm{min}}\) függvényében a töltések összeütközéséig eltelő időt!
c) \(\displaystyle B>B_{\mathrm{min}}\) esetén a töltések periodikusan újra és újra \(\displaystyle d\) távolságra távolodnak egymástól. Határozzuk meg és ábrázoljuk \(\displaystyle B/B_{\mathrm{min}}\) függvényében ezt a periódusidőt!
A numerikus megoldáshoz segítség: Csóka Péter, Seprődi Barnabás: Fizika problémák megoldása numerikus módszerrel lapunk 2024. novemberi számában.
Közli: Vankó Péter, Budapest